Szerző: Zsebesi Zsolt
2017.06.09.
A magyar labdarúgó válogatott történelmi veresége Andorra ellen Orbán Viktor politikai veresége. Focimániájának, beteges stadionépítési őrületének, a magyar foci forint milliárdokkal történő kibélelésének látványos kudarca. Az Andorra elleni világbajnoki selejtezőn elszenvedett megalázó 1-0-ás vereség nem Magyarország, hanem a kormányfő szégyene, ékes bizonyítéka, hogy Orbán Viktor a labdarúgásban, mint ahogy semmi másban sem tud sikeres lenni.
A válogatott veresége egy normális országban csak fájó sportkudarc és nem érinti a kormányfőt. Így lenne ez Magyarországon is, ha a magyar focit nem hatná át az ócska politikai számítás, ha nem szőné át minden zegét-zugát Orbán politikai és vezetői zsenijét igazolni akaró görcsös erőlködés, ha a mindenható Fidesz-állam nem taposna bele csizmásan a sport leglágyabb részeibe is, ha a sport nem az állami pénzek privát pénzekké konvertálásának terepe lenne, ha nem politikai komisszárok, vagy a politika által kijelölt strómanok (értsd: Orbán Viktor ülepét nyalók, vagy bosszúálló kezét félők) birtokolnák, vezetnék és szponzorálnák a futballklubokat a köz pénzéből, vagy a közbeszerzési eljárásokon a foci támogatásáért cserében elnyert zsíros állami megrendelésekből. Ha nem adóforintokból fizetnék az MLSZ tisztségviselőitől, az egész magyar focitársadalmat, kezdve a klubok vezetőitől egészen az utolsó szertárososig bezárólag.
Mivel Magyarország focimániás kormányfője szorosan összekötötte a saját politikai sorsát a hazai labdarúgás sikerességével, a magyar labdarúgó válogatott minden veresége, minden látványos kudarca az ő veresége és az ő kudarca. Orbán a foci hibahatárán mozgó EB sikerekért is besöpörte a magának tulajdonított dicsőséget, így most vállalnia kell a felelősséget a világra szóló blamáért.
Persze minden rendben lehetne a magyar focival is, ahogy Magyarországgal is minden a legnagyobb rendben van, legalábbis az állami média, az álkereskedelmi televíziók, az elrekvirált vidéki sajtó és az utcai óriásplakátok szerint. Ha az állami propaganda ugyanúgy működne a fociban, mint a politikában, itt is elég lenne néhány milliárdért plakátokat ragasztani minden utcasarokra: „A magyar foci erős és büszke európai foci” szöveggel. Ezzel a magyar labdarúgást is ugyanolyan sikeressé és irigyelté lehetne hazudni, mint Orbán Magyarországát, a „Magyarország erős és büszke európai ország” plakátokkal.
De a focit nehezebb sikeressé hazudni a világban, mert a labdarúgás egy olyan játék – szemben a magyar politikai cirkusszal – ahol a játék résztvevői ugyanavval a labdával játszanak, ugyanakkora a kapuja mindkét csapatnak, ugyanannyi játékosuk van a pályán egyszerre, és a játék szabályai nem évente, hanem legfeljebb évtizedenként változnak csak, és a játék tisztasága fölött független játékvezetők őrködnek, a győztes személyét pedig nem a nyilvánosság kizárásával néhány összehajló fej állapítja meg, hanem attól függ, ki rúg több gólt a másik kapujába, vagyis a teljesítmény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.