2017. június 18., vasárnap

A MEGTÉVESZTÉS ÚJ STRATÉGIÁJA

NÉPSZAVA ONLINE - SZÉP SZÓ
Szerző: MAROSÁN GYÖRGY
2017.06.17.


...Az elmúlt évtizedben világunk egyre bonyolultabb lett, egyre távolabbi hatások befolyásolják életünket. Emiatt az állampolgár mind kevésbé látja át a környezetét formáló hatásokat. Egyre gyakrabban robbannak ki súlyos helyzetet előidéző krízisek, ugyanakkor nem érti, mi zajlik körülötte. Emiatt az egyén és a közösség is rákényszerül, hogy életét hosszútávon meghatározó döntéseket hozzon. Egy-egy ilyen döntés – pl. a környezetszennyezés csökkentése, a migráció szabályozása vagy a pénzügyi válság ellensúlyozása – alapvető mértékben befolyásolja iparágak, sőt, országok sorsát. Miközben a világ bonyolultabbá és veszélyesebbé válik, az átlagember - bár ezt észre sem veszi – egyre könnyen esik áldozatul érdekcsoportok manipulációinak.

Egykor a diktatúrák és az üzleti „háttérhatalmak” úgy vették semmibe a polgár véleményét, hogy azt mondták: ez nem rád tartozik és egyébként sem értsz hozzá. Idővel ez egyre kevésbé volt elfogadható. Ekkor jött az agnotology manipulációs stratégiája. Hirdesd azt: a polgár kezébe adod a döntés jogát, hiszen mégiscsak demokráciában élünk. Jelentsd ki: minden fontos kérdést elé társz. Ígérd meg: ellátod minden információval, semmit nem titkolsz el előle. Közben folyamatosan hívd fel a figyelmét a vetélkedő tudományos csoportok, szakemberek vitáira és a vizsgálatok ellenmondásaira. Az agnotology tehát - miközben vélemény-szabadságot hirdet - alapvetően elbizonytalanítani törekszik. Arra épít: a polgár beleegyezése nemcsak meggyőzésével szerezhető meg, hanem akkor is, ha összezavarják és kételkedővé teszik.

A tudományt ez a fordulat váratlanul érte, hiszen a szkepszis mindig is természetes alapállása volt. Egy állítást – bárki fogalmazza is meg - kritikával illett fogadni. A kísérleteket - bármennyire is a várt eredményt igazolták – ismételten ellenőrizni kellett. A kritikát kiiktathatatlanul beépítették a tények és modellek ellenőrzési folyamatába. A tudomány „épületének” szilárdságát épp az biztosítja, hogy építőkockáit - a már beépített tényeket - folyamatosan újakra cserélik. A tudománynak ez a folyamatos önmegkérdőjelezése szöges ellentéte a vitathatatlan igazságokat hirdető ideológiák hittételeinek. Az ideológiák tartósságát a megkérdőjelezhetetlen hittételek megváltoztathatatlanságától - miként a régi templomok kupolájának szilárdságát a zárókő mozdíthatatlanságától – remélték.

A tudományt tehát saját fegyverével - a mindenre kiterjedő kétellyel – támadják. Magát a tudományt akarják diszkreditálni: az egyszerű embereket lenéző, a laikusokat kigúnyoló, de valójában tudatlan szakértők által összehordott ostobaságok halmazaként mutatják fel. Jól illeszkedik ebbe a stratégiába a szakértelem iránti bizalmatlanság keltése és az elitek elleni általános lejárató kampány. Ám az ész trónfosztása nem az igazság diadalát hozta el, hanem visszaállította a politikai és a pénzügyi hatalmak által kinevezett tekintélyek uralmát. A szellemi iránytű szerepét a tudomány legkiválóbbjai helyett egyre inkább az önjelölt dilettánsok töltik be.

Egy közvélemény-kutató cég megkérdezte az amerikai szavazókat, támogatnák-e az USA kormányát, hogy bombázza az ellenséges Agrabah-t. A republikánusok jobban, a demokraták kissé visszafogottabban, de támogatták a bombázást. Ám Agrabah nevű földrajzi hely nem létezik, pusztán az 1992-es Disney-film, az Aladdin képzeletbeli országa. Az elemzőket nem is az döbbentette meg, hogy milyen keveset tudnak a polgárok, akikre hivatkozva hozzák meg döntéseiket a politikusok. Az igazi probléma, hogy tudatlanságukat erénynek tekintik, és elutasítanak minden óvatosságra intő figyelmeztetést. Ezzel a fejlett világ lakói – kis túlzással - magabiztos idiótaként kezdenek viselkedni.

Ám azzal, hogy elfordulnak a tudománytól, és féltékenyen védik függetlenségüket az - úgymond leszerepelt - elittel szemben, a valóságban elszigetelik önmagukat, így nem szembesülnek azzal, ha nincs igazuk. A demokráciát azonban csak a hozzáértő és érdeklődő polgár képes működtetni. Ennek feltétele, hogy megértse: a politikai egyenlőség nem azonos azzal, hogy minden vélemény egyenértékű. Ha a szakértelem le, a tudatlanság és a felelőtlenség pedig felértékelődik, a problémák súlyosbodni fognak. Ezért, amikor arra utalunk, hogy a világ veszélyes hellyé vált, akkor nem csupán az éleződő válságokra kell gondolni. A válságokat épp a magabiztos idiótaként viselkedő világpolgár generálja. Ha valami, akkor ez veszélyezteti a Nyugat, sőt az egész emberiség jövőjét.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése