2017. június 15., csütörtök

A NER KERESZTÉNYSÉGE - MAGYARORSZÁG EGY DARABKA SÖTÉT KÖZÉPKOR A MODERN EURÓPA KÖZEPÉN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: PL
201706.15.


Soltész Miklós tegnap elhangzott szavai jelzik, hogy az alaptörvényben katolikusként meghatározott magyar állam biztos léptekkel halad a szekuláris állam és a vallásszabadság teljes felszámolása felé. Az EMMI egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkára a tihanyi apátságban tartott vallásközi konferencián tudtunkra adta, hogy “az állami vezetők feladata az egyházzal együttműködve, hogy kiálljanak a hit mellett”. Ez a kijelentés nem egy elszigetelt, fanatikusnak számító vélemény a NER Magyarországában. Ez a hivatalos álláspont.

Ez azt jelenti, hogy ma Magyarországon az lehet állami vezető, aki kiáll a hit mellett. A későbbiekben Soltész azt is meghatározta, hogy milyen hitről beszél. A “zsidó-keresztény” hitről. Nem bocsátkoznánk most teológiai fejtegetésbe arról, hogy milyen képtelenség a zsidó-keresztény hit fogalma, már csak azért sem, mert nincs kétségünk afelől, hogy ez a megfogalmazás csupán egy állomás afelé a cél felé, ami az alaptörvényben már 6 éve olvasható: a “szent istváni keresztény” állam felé. Emlékezzünk, a szent istváni keresztény állam volt az az állam, amelyik tűzzel-vassal irtotta a nem katolikus hitűeket, a vezetőjüket pedig (bizonyos Koppányt) négy részre darabolta, és a négy részt az ország négy városában közszemlére tette. Ez a szent istváni kereszténység, ez a magyar állam ideológiai alapja 2011 óta. Ma még zsidó-kereszténynek mondják, mert nem akarnak antiszemitának látszani, de ha majd végleg leszámolnak a polkorrekt beszéddel (ami az ő szájukban nettó hazugság), akkor elmarad majd a zsidó, és marad a keresztény, ami náluk “középkori katolikust” jelent. Ezért is mondta Soltész azt, hogy az “egyházzal együttműködve”, és nem azt, hogy “az egyházakkal együttműködve”. Mert az a katolicizmus, amiről ő beszél, soha nem ismert el más közösségeket egyházként.

Felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha egy állami vezető nem hisz a NER kereszténységében, mondjuk azért, mert valódi keresztény? Vagy éppen ateista, zsidó, muzulmán, buddhista? Mi van, ha azt mondja, hogy nem áll ki az egyházzal együttműködve a hit mellett? Soltész szavai és a rendszer logikája alapján, ha most még vannak is (vannak?) ilyen állami vezetők, már nem sokáig lesznek.

Egy szekuláris, vallásszabadságot biztosító államban minden munkáltatót a törvény kényszerít arra, hogy a felvételnél ne diszkrimináljon senkit a hite alapján. A szent istváni Magyarországon az állami vezetőket a hitük alapján fogják szelektálni. Az országban pedig úgy lesz majd, ahogyan egyszer volt már: ki néma lesz netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölik majd, akár a pestisest...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése