2017. június 30., péntek

A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJÉBEN ATWOOD A VALÓSÁGOT ÍRTA MEG

KÖNYVESBLOG
Szerző: Rostás Eni
2017.06.30.



...Míg a közvélemény és a döntéshozók Atwood könyvét sarkított valóságnak, de minimum lehetséges jövőképnek tekintik, ő a valóságot formálta regénnyé, és állítása szerint semmi olyanról nem írt, ami valahol a világon már ne történt volna meg. Amikor elkezdett dolgozni a könyvön, még egy másik, celebből politikussá avanzsált populista kormányozta Amerikát az Isten-Haza-Család kétségbevonhatatlan és erősen lebutított ideológiai szentháromságával - Ronald Reagan. 'Just a Backlash': Margaret Atwood, Feminism, and The Handmaid's Tale című tanulmányában Shirley Neuman hosszan vázolja a politikai hátteret, ami a Szolgálólányt életre hívta: a Reagan-kormány költségvetési megszorításainak egyharmada olyan programokból származott, amelyek leginkább a nőket érintette, jelentősen csökkent a gyerektartás összege, a családon belüli erőszakkal foglalkozó hivatal bezárt, a szexuális és családon belüli erőszakhoz kapcsolható gyilkosságok aránya ezzel egy időben drasztikusan emelkedett, Phyllis Schlafly pedig, aki a Maslow-piramis elsődleges drive-jai közé a tiszta udvar-rendes ház-jóllakott férj kombinációt is beemelte, megkezdte térhódítását.

Bármennyire nyomasztó példákból építkezik azonban a regény, a kicsit gonosz, kicsit cinikus atwoodi humort sem nélkülözi: Schlafly-nak például Lauren Bacall-lal szúrt oda, aki a konzervatív aktivista szerint a karrierje elé helyezte a férje tiszta alsógatyáit, a könyvben viszont maga dönthetett arról, hogy feslett akar-e lenni, vagy sem. Volt választása, nem úgy, mint a regény címszereplőjének, Fredének, akinek régi, teljesen normális életét flashbackekből, az újat pedig (látszólag) a saját belső monológját hallgatva ismerjük meg.

Diktatúra caelestis

Bár a Szolgálólány volt az első könyv, ami megnyerte az Arthur C. Clarke-díjat (ízlelgessük ezt egy pillanatig), nem sci-fiként, hanem inkább spekulatív fikcióként szokás definiálni. Atwood könyve a jövőben játszódik, a Bibliát politikai és ideológiai célokra használó Gileád Köztársaságban, ami látszólag Kanadával határos, ám a valóságban „nem ismer határokat”: ahogy Lydia néni, a Szolgálólányokat kitermelő átnevelőtábor egyik mozgatórugója fogalmazott, „Gileád benned van”. Hétköznapi szexizmusunkat add meg nekünk ma, és segíts, hogy megszabadulhassunk mindenkitől, aki nem tagozódik be önként a szép új világba. Abba a világba, amely igen sajátos eszközökkel küzd a túlélésért, amit a terméketlenséget generáló vírusok, a levegőbe és a vízbe kerülő vegyi anyagok, és az egyre erősebb sugárzás hátráltat, vagyis Atwood egyik kedvenc kortárs témája, az utolsó óra-probléma. A Szolgálólányban nemcsak a homályban hagyott Telepek és a sterilizáló vírustörzsek hívják elő a VadÁdám-trilógiát, de az új rendszer által betiltott Pornóplázák, a Gördülő Gyönyör és a Kéjre Hajts-reklámkocsik is, melyek az életművön belül akár a Pikkelyek és Farkak szexklub korai elődjének is tekinthetők.

Abban, hogy a könyv feminista olvasata a legerősebb, a plot ismeretében nincs semmi meglepő. A regény világában a nőket megfosztották a jogaiktól, az élettársi kapcsolatban vagy a második házasságukban élőket letartóztatták, gyerekeiket utódra vágyó házaspárok fogadták örökbe, belőlük pedig Szolgálólányokat csináltak. Látszólag egy antifeminista disztópiával van dolgunk, pedig Gileád valójában egy teljesen átlagos diktatúra, amelyben a nők kasztrendszerbe sorolása számít extrának. A kasztrendszer legalján a Szolgálólányok állnak, akik minden esetben mások tulajdonai, ezt jelöli a nevük, ami az őket birtokló Parancsnok nevéből és egy birtokosjelből tevődik össze. Ha maradunk a kasztpárhuzam mellett, akkor valamiféle furcsa, kifordított érinthetetlenek, akiket csak a gazdájuk (és annak felesége) érinthet meg (igaz, a gazda is épp csak annyira, amennyire a gyermeknemzéshez feltétlenül szükséges), és akiknek annak ellenére a legcsonkábbak a jogaik, hogy ők látják el a legfontosabb feladatot. Ha a VadÁdám-párhuzam mellett maradunk, akkor a gileádi kormány tagjai tulajdonképpen guvatkák, akiket kizárólag a fajfenntartás vezérel, és a céljuk elérése érdekében kisajátítják, sőt, köztulajdonná teszik a Szolgálólányok méhét. A feminista olvasat azonban megfeledkezik egy nagyon fontos dologról, mégpedig a diktatúrák természetéről...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése