2017. június 11., vasárnap

A TANULÁS DEMOKRATIZÁLÁSA

TANÍ-TANI ONLINE
Szerző: Falko Peschel
2017.06.07.


...Mi lenne a tanítás célja?

Megmutatnék egy aktuális kivonatot az észak-rajna-vesztfáliai tantervből és útmutatóból. Azért mutatom meg, mert személy szerint nagyon el tudom képzelni, mint alternatív vagy demokratikus iskola koncepciót.

A tanítás elősegíti a készséget és hajlandóságot arra, hogy a gyerekek saját tanulmányaikat célszerűen irányítani tudják, és egymással együtt tudjanak működni. A tanárok ezért hangsúlyt fektetnek arra, hogy a tanulók önállóan, önmagukért felelősen tanuljanak. Ennek érdekében a tanítás minden tanuló esetében lehetőséget biztosít arra, hogy a tanulónak módja legyen mások által vezetett formában tanulni, és arra is, hogy nyitott formában tanulhasson, azaz munkájuk során maguk
  • tervezzenek,
  • felfedezzenek,
  • megfigyeljenek,
  • kísérletezzenek,
  • munkájukat dokumentálják és
  • értékeljék.
Ezeket olvasva izgalmas lehet a tanároknak elmagyarázni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a gyerekek számára terveznek, felfedeznek, megfigyelnek, kísérleteznek, valamint dokumentálják és értékelik a teljesítményüket, hanem hogy ezeket a gyerekek maguk teszik.

Ez szerepel az állami iskolák tantervében.

Ez komoly elvárás. Ezt várják el a nyilvános, állami iskolarendszerben. Vajon az alternatív iskoláknak is ilyen nagy elvárással kéne fordulniuk a tanítás-tanulás világa felé? Szerintem ezeknek az iskoláknak meg kéne mutatni, hogy ez lehetséges is!

A tananyagcentrikus iskola

Az iskola megváltozott: a helyiségek máshogy néznek ki. Mára a padok nincsenek mozdíthatatlan sorokba rendezve. Minden színesebb. Sokféle tananyagot használhatunk. Vannak különféle tevékenységekre specializált munkasarkok. A gyerekeknek van saját tárolóhelyük, ahova a dolgaikat eltehetik.

Mindez arra mutat, hogy megpróbáljuk a tanárközpontú tanítást kiváltani, és tanulóközpontú oktatást biztosítani. Erre azonban nem kerül sor, mert a tanárközpontú tanítás helyett tananyagközpontú oktatást csinálunk. A tananyag a plafonig ér.

Életem eddigi legrosszabb iskolalátogatását egy reformpedagógiának elkötelezett állami iskolában éltem meg. Minden gyerek a saját helyén dolgozott, csöndben egyedül. A tanárnő árgus szemekkel figyelte, hogy mindenki a helyén üljön és csöndben dolgozzon. Amikor egy gyerek kész volt, akkor szemkontaktust vett fel a tanárnővel, aki jelezte egy bólintással, hogy megértette a jelzést. Ekkor a gyerek felkelhetett a helyéről, a székét betolta a pad alá – különben kitört volna a patália! – a polcokhoz ment, kivette a mappáját, és abba lefűzte a munkalapját. Vett egy új feladatlapot, és csöndben helyet foglalva tovább dolgozott.

Ha a tanárnő frontálisan tanítana a táblánál, és megpróbálná a saját eszméit előadni – miközben a gyerekek a padokban azt tehetnék, amit gondolnak –, az sokkal nyitottabb tanítás-tanulás lenne.

Számomra világossá vált, hogy a tanításban-tanulásban a változás nem attól függ, milyen a tananyag. Sokkal inkább attól függ, hogy milyenek az emberi viszonyok az osztályteremben...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése