2017. június 14., szerda

AZ 5 KEDVENCÜNK A MARGÓ IRODALMI FESZTIVÁLON

KÖNYVESBLOG
Szerző: konyvesblog
2017.06.13.



Vasárnap éjjel véget ért a hetedik nyári Margó, mára ki is hevertük, és most nosztalgiázunk egy kicsit. Öt nap, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum kertje volt a legjobb hely Budapesten, és öt program, amiről bánhatod, ha lemaradtál. (A további beszámolóinkat a margó2017 címke alatt találjátok.)
Bródy János

52 év dalszövegei című gyűjteményes kötetét hozta el a Margóra Bródy János, akit egy igazi rajongója, Grecsó Krisztián kérdezett dalköltészetről, szövegírásról, rendszerkritika-formájú allegóriáról.

Alkalmazkodni nemcsak egy előadóhoz, de a cenzúrához is kellett, bár az alkalmazkodás ebben az esetben inkább kicselezést jelentett. Jelbeszédet, ami Grecsó szerint nem csak a cenzorok miatt a Bródy-szövegek sajátja; az 1990 utáni dalok is épp olyan allegórikusak, mint azok, amelyek a hivatalos, bár hivatalosan nem is létező cenzúra idején születtek...

Nádas Péter

Műfajiságról, azonosításról, realitásról vallott Világló részletek című memoárja kapcsán Nádas Péter. Beszélgetőpartnerei Darabos Enikő és Bagi Zsolt voltak.

A Világló részletekben Nádas beszél az én realitásáról; memoárról lévén szó talán ez az egyetlen olyan lehetséges mód, melyben lekaparja magáról azokat az előítéleteket, ideológiákat, belé sulykolt elvárásokat, melyeket a család rétegzett az én realitására. Bár – jegyezte meg Nádas –, „valószínűleg az én realitásához nem lehet elérni”. Mindannyiunknak van egy speciális énje, ami nagyon nehezen meghatározható, de megkülönböztet minket a környezetünktől, és ami kamaszkorban mutatkozik meg leginkább. Bennük a legerősebb a szabadságvágy, vagyis a vágy arra, hogy megvalósítsák ezt a specialitást...

Tóth Kinga

Tóth Kinga Holdvilágképűek című új kötetének fókuszába a betegség miatt megváltozott, átalakuláson átesett test került. A Margón Bartók Imrével beszélgetett stigmatizációról, áldozatiságról.

A gyógyulás mint egyetlen megoldás kapcsán Tóth Kinga arról beszél, hogy a betegségek és a betegségek hatására megváltozott testek nem gyógyulnak meg, az állapot nem múlik el. Olyanok, mint a testvérek, vagy a jó barátok, akik néha kihasználnak, néha bántanak...

Tóth Krisztina

A Párducpompa kényelmetlen, fojtogató kötet, melyben Tóth Krisztina csupa kellemetlen ismerőst vonultat fel a mai Magyarországról. Tízből hányan értenének egyet az izomból migránsozó taxisofőrrel, aki gázkamrába küldené a menekülteket? Schiller Mariann többek közt ezt is megkérdezte.

A Párducpompa tárcanovelláiban tetten érhető ugyan a személyesség, de az indulat már teljesen lefoszlott róluk. A cél nem az, hogy egy szereplő magára ismerjen, hanem hogy a szöveg megmutasson valamit abból, amiben élünk, és aminek olvastán keserűen bólogatunk majd, hogy aha, hát ezt ismerem...

Péterfy Gergely

Tárlatvezetőként próbálta ki magát az idei Margón Péterfy Gergely, és a PIM Önarckép álarcokban című Arany-kiállításán kalauzolta végig a közönséget. Tárlatvezetésében a történetiségre és az alkotáslélektanra helyezte a hangsúlyt.

(...) Arany eleve egy olyan sorsfelfogásba születik bele, amely identitásválságban gyökerezik: szülei teljes vagyonát fölemészti a homályos eredetű nemesség elismeréséért folyó pereskedés, ő maga pedig, amikor a fojtogató szegénységből és kisszerűségből megszökik vándorszínésznek, csúfos kudarcot szenvedve és éhezve kényszerül visszakullogni a szülői házba. E kitörési kísérlet kudarca valószínűleg megerősítette abban a hitében, hogy teljesen felesleges számára valamely rendkívüli életút keresése, váljon csak ő társadalmilag megbélyegzett (egy ügyvéd fattyújaként született) józan, szorgalmas eltartójává a szeretett nőnek és közös gyermekeiknek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése