2017. június 6., kedd

AZ ÁLLATKERT, MINT SZOCIOKUKUCS

GONDOLATVILÁGBAN BLOG
Szerző: Andrew_s
2017.06.06.


Rájöttem, hogy amennyiben a mikrotársadalmak általános ismeretszintjét, illetve a gyermekhez való viszonyt akarja valaki felmérni, akkor arra az egyik legalkalmasabb hely az állatkert. Oda ugyebár az említett társadalmak, a családok járnak ki a szemük fényének nevezett egyedekkel, a gyermekekkel. A felméréshez így nincs más dolga az embernek, mint sodródni a tömegben. S kicsit figyelni. Bár, néha, figyelni sem kell. Az ostobaság olyan lehengerlő, és néha olyan harsány, hogy bunkócsapásként találja el az embert.

Mi tagadás, néhány ilyen bunkó csapása után kezdtem csak figyelni az embereket, a családokat. Az igazi sötétség persze az, amikor a kiírás szerint is szürkületben élő állatot a telefonnal fényképezve képen vakuzza a gyermekével közlekedő családanya. Aki, vélhetőleg a legnagyobb felháborodással venné tudomásul, ha az állatkertben biztosított félhomályban a gyermekét vakuznák meg a kápráztató élmény átnyújtásának jegyében. De a gyermeket kísérő elmebajnok, eközben „természetesen” elmondja a tuti információkat is a csemetének. Ami éppen eszébe jut. Majd el is rángatja a gyermeket a következő ketrec vagy terrárium irányába. Amit teljesen meg tudok érteni. Mert esetleg a csemete még el találja olvasni, hogy mit írnak az állatkáról „hivatalosan”, és akkor oda lenne a szülői tekintély. Amelynek képviselője talán már az otthoni hűtőszekrényben üldögélő sört látja csak maga előtt. De hát ugye a szomszédék is kigyüttek azzal a kockafejű kölkükkel, nehogy mán mi ne gyüjjünk ki a zóóba...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése