2017. június 18., vasárnap

BÜNTETÉS KÜLFÖLDÖN ÉLNI?

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2017.06.17.


Alighanem a legtöbb határátkelő átélte már azt, amit az eheti blogajánló egyik szerzője, aki a magyarországi látogatáskor minden alkalommal szembesült a sajnálkozással, hogy neki külföldön „kell” élnie. Ez lesz tehát az egyik téma, emellett egy más típusú hazalátogatásról is szó esik, végül pedig azok kapnak tippet, akik Hollandiában vállalkoznának.

Kezdjük a hazalátogatással, annál is inkább, mert az Élet sója blog szerzőjének elege lett abból, hogy állandóan azt sugallják, milyen rossz neki, hogy külföldön él.

„Külföldre költözöl – sajnálnak. Látogatóba jössz Magyarországra – sajnálnak. Visszaindulsz – sajnálnak. Kijelented, hogy jobban érzed magad külföldön – csodálkoznak, s úgysem hiszik el.

Öt éve minden kényszerítő körülmény nélkül külföldre költöztünk, s kényszerítő körülmény alatt elsősorban a gazdasági okokat értem. Volt munkánk Magyarországon, fizetést is kaptunk, de túl sokat dolgoztunk, s től kevés dolgot engedhettünk meg magunknak.

Azt gondoltuk, hogy külföldön nyugodtabban, kevesebb stresszel élünk majd, kicsit jobb életszínvonalon. Nem tévedtünk, azt kaptuk, amit vártunk. Egy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb életet. Nem kolbászt a kerítéshez, hanem egy életet kerítés nélkül.

Minden évben hazalátogatunk, pontosabban meglátogatjuk a hazánkban élő rokonainkat és barátainkat. S minden évben átélem, hogy sokan sajnálkozó hanglejtéssel kérdezik meg, ugye, milyen jó itthon? A „hogy vagytok?” kérdésre meg sem várják a választ, rögtön maguk megválaszolják, „gondolom, most nagyon jól, hogy itthon vagytok!”.

Eddig csak magamban dühöngtem, hogy miért hiszi azt mindenki, aki külföldön él magyarként, az annak tulajdonképpen egy büntetés. S semmiképpen sem érezheti jól magát, mert nem a hazájában él.

Nos, ebben az évben nem hagytam, hogy megválaszolják a nekem feltett kérdést. Rögtön rávágtam, hogy jól vagyunk, de várjuk már, hogy hazamenjünk, mert nagyon jól érezzük magunkat választott hazánkban!

Kerekre nyílt szemek, csodálkozó tekintetek, s hitetlenkedő mosoly volt a válasz, majd gyors témaváltás. Azaz a messziről jött ember mondhat bármit, nem hiszem én azt el – gondolták sokan.”

Mondanom sem kell, érdemes elolvasni a teljes posztot, itt tehetitek meg...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése