Szerző: Hanák Péter
2017.06.25.
Kedves Barátaim! Bizonyára értesültetek arról, hogy négy kiváló jogtudós-professzor a napokban baráti beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz a lex CEU-ként megismert törvénymódosítás alkotmányellenességének megállapítása érdekében. A beadványban tárgyszerű és meggyőző érvelést olvashatnak a téma jogi hátterét alaposan ismerő címzettek. Fontos megszólalás ez a beadvány, érveinek és konklúzióinak súlya van. Ha még volnának barátaim az Alkotmánybíróságnak otthont adó Donáti utcai épületben, és azért remélem, hogy csekély számban még vannak, akkor ti bizonyára behatóan olvastátok ezt az amicus curiae beadványt. Az ilyen beadványok arra szolgálnak, hogy a bíróság barátjaként érveljenek a szemügyre vett jogszabály alkotmányellenessége vagy történetesen alkotmányossága mellett. Rámutassanak egy már elbírálás alatt álló indítvány meggyőző vagy éppen gyenge pontjaira. Most a parlamenti ellenzéki képviselők – a lex CEU megsemmisítését kérő – igen színvonalas és alaposan érvelő indítványát támogatják Sólyom László és Lévay Miklós korábbi alkotmánybírák, Szente Zoltán és Jakab András professzorok. Ne feledjük, olyan országban élünk, ahol a nevek, címek és rangok számítanak. Ez akkor is így van, ha olykor, mint ebben az esetben, az is előfordul, hogy a névhez, ranghoz és címhez méltó intellektus és kellő erudíció párosul. Azt se feledjük, hogy ebben az országban az egyébként találó szavak, így a szóban forgó törvénymódosítás lexként történő megnevezése, a közvélemény mérhetetlen jóindulatát tükrözik. Mert amit ebben az esetben „lex”-nek nevezünk, arról mind az indítvány, mind az amicus curiae beadvány alapján meglehetősen egyértelműen láthatjuk, hogy európai értelemben nem törvényről van szó, hanem a magyar jogalkotás ezen terméke egyszerűen csak a diktat vagy az ukáz megjelöléssel írható le. Lehet választani.
A baráti beadvány látszólag megkönnyíti az alkotmánybírák dolgát. Ha történetesen maguk is osztanák, akár csekély részben, az indítvány vagy a baráti beadvány következtetéseit, akkor talán könnyebb lehet ezen nevek és – túlzás nélkül mondhatom – lehengerlő érvek mögé bújniuk. Nevén nevezni a törvény formájába bújt diktátumot és azt mint alkotmányellenes terméket megsemmisíteni. Mert vajon miért menne szembe a „taláros testület” az ország eminens szakértői és jogtudós krémjének krémje által írt egyértelmű következtetésekkel? Nem kizárt persze, sőt, nagyon is valószínű, hogy a NER rendszerébe maga is belesimulva, a Soros György ellen indított szent háború zajában, az Alkotmánybíróság nem csekély többsége a beadvány olvastán inkább arra a következtetésre jut, hogy ilyen barát mellett minek és kinek kell itt ellenség. Most miért hoznak bennünket ilyen kínos helyzetbe? Nos, az ilyesféle asszociáció (vagy inszinuáció) elkerülése érdekében én a lex CEU kapcsán már nem fogalmazok meg baráti beadványt, hiszen a korábbiak egyértelműen kudarcot vallottak. A polgári törvénykönyv első nekifutását 2010-ben elgáncsoló döntés előtt tett beadványomról az idők során, baráti módon, tehát sub rosa, csak annyit hallottam, hogy e tárgyban szép lehettem, de okos nem. A devizahitelezési mentőcsomagról szóló beadványom nem talált értő fülekre, egy szólásszabadság tárgyában készített baráti beadványom pedig immáron két éve porosodik a polcokon. Ebben az írásban inkább arra vállalkoznék, hogy azon barátaim számára világítsam meg a helyzetet, akik nem kellően komfortosan mozognak a paragrafusok erdejében és az alaptörvényszöveghez szorosan kapcsolódó beadványok érvelésében. Szóval egyszerű magyar nyelven kívánom megírni, hogy mi zajlik itt, így jobb, ha a diktat és az ukáz szavak használatát is mellőzöm...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.