Szerző: Magyari Péter
2017.06.12.
...A cél ugyanaz, mint a szovjet időkben volt: úgy befolyásolni a nyugati közvéleményt és döntéshozókat, hogy ők észre se vegyék, hogy a Kreml érdekei szerint cselekszenek, választanak, döntenek.
Kísérteties, hogy a Kreml által használt módszerek mennyire hasonlítanak a hazai kormánypárti sajtó működésére.
A módszer fő jellemzői:
- gyors,
- nagyon sok az ismétlés,
- egyszerre több csatornán, hatalmas mennyiségben érkezik az információ,
- tele van hazugsággal.
A hazugság vízágyúja
Az egyik legfontosabb ismérve az orosz állami propagandának, hogy egyszerre nagyon sok helyről érkezik. Videók, képek, kommentek, cikkek rengeteg csatornán keresztül. Komolynak és száraznak tűnő beszámolóktól a bulvárhíreken át a személyes posztokig nagyon sokféle helyen, egyszerre keresi a közönséget ugyanaz az üzenet, de nem féltétlenül ugyanaz az a hír. Kicsit másképpen, de minden hírforrás ugyanoda jut.
Ebben a hatalmas arzenálban benne van az évi 300 millió dollárból fenntartott RT csoport, de az a több mint ezer, főállásban dolgozó troll is, akik folyamatosan írják számos nyelven a kommenteket a közösségi oldalakra, a cikkek alá, a fórumokra és blogokra.
A csatornák számossága azért hasznos, mert ha mindenhonnan hasonló dolgokat hallanak az emberek, akkor azt hajlamosabbak elhinni akkor is, ha nem áll az üzenet mögött bizonyíték. Ami elsőre egyenesen hülyeségnek tűnik, még azt is könnyebben elhiszik az emberek, ha nagyon sok helyről hallják. Kísérletek bizonyítják, hogy amit sokan mondanak, annak a megértésére, értelmezésére már sokkal kevésbé törekszünk, hanem egyszerűen egy idő után adottságnak vesszük az állításokat. Az információ esetében a mennyiség egy idő után átcsap minőségbe.
A sokféle csatorna azért is jó, hogy mindenki megtalálja a neki szimpatikus formába csomagolt üzenetet. Jobban hisz az ember annak a sajtóterméknek, aminek a stílusával azonosulni tud, ezért a sokféleképpen csomagolt üzenet sokkal több embert ér el.
A trollok azért is kellenek, hogy a sokaságot felerősítsék: azt tapasztalják az emberek, hogy nem csak a tévében mutatják, nem csak a hírportálok írják, hogy például Soros György gonosz (ezt a 2004-es kijevi narancsos forradalom után kezdte nyomni az orosz propaganda), hanem sokan így is vélekednek. A fizetett kommentelőket ugyanakkor arra is használják, hogy a propaganda számára kedvezőtlen forrásokat hiteltelenítsék: kigúnyolják, megvádolják, lehurrogják őket.
Az utóbbi években a magyar kormányhoz kötődő sajtó is elképesztően sokféleképpen mondja ugyanazt. A Riposzt idétlen durvaságával, az M1 álkomoly fontoskodásával, a TV2 bornírt idétlenségével, Mészáros Lőrinc 192 lapja a helyben ismerős köntösben, vagy az Origo a szerző nélküli álcikkeivel ugyanazt mondja általában: egy-egy központilag kiadott üzenet órákon belül körbeér. A sokszor állami reklámkampányokkal támogatott üzenetek a köztereken, rengeteg tévécsatornán, ingyenes és fizetős újságokban és portálok során összehangoltan áramlik, pont úgy, mint a RAND elemzésében olvasható az orosz propagandáról...
Az egyik legfontosabb ismérve az orosz állami propagandának, hogy egyszerre nagyon sok helyről érkezik. Videók, képek, kommentek, cikkek rengeteg csatornán keresztül. Komolynak és száraznak tűnő beszámolóktól a bulvárhíreken át a személyes posztokig nagyon sokféle helyen, egyszerre keresi a közönséget ugyanaz az üzenet, de nem féltétlenül ugyanaz az a hír. Kicsit másképpen, de minden hírforrás ugyanoda jut.
Ebben a hatalmas arzenálban benne van az évi 300 millió dollárból fenntartott RT csoport, de az a több mint ezer, főállásban dolgozó troll is, akik folyamatosan írják számos nyelven a kommenteket a közösségi oldalakra, a cikkek alá, a fórumokra és blogokra.
A csatornák számossága azért hasznos, mert ha mindenhonnan hasonló dolgokat hallanak az emberek, akkor azt hajlamosabbak elhinni akkor is, ha nem áll az üzenet mögött bizonyíték. Ami elsőre egyenesen hülyeségnek tűnik, még azt is könnyebben elhiszik az emberek, ha nagyon sok helyről hallják. Kísérletek bizonyítják, hogy amit sokan mondanak, annak a megértésére, értelmezésére már sokkal kevésbé törekszünk, hanem egyszerűen egy idő után adottságnak vesszük az állításokat. Az információ esetében a mennyiség egy idő után átcsap minőségbe.
A sokféle csatorna azért is jó, hogy mindenki megtalálja a neki szimpatikus formába csomagolt üzenetet. Jobban hisz az ember annak a sajtóterméknek, aminek a stílusával azonosulni tud, ezért a sokféleképpen csomagolt üzenet sokkal több embert ér el.
A trollok azért is kellenek, hogy a sokaságot felerősítsék: azt tapasztalják az emberek, hogy nem csak a tévében mutatják, nem csak a hírportálok írják, hogy például Soros György gonosz (ezt a 2004-es kijevi narancsos forradalom után kezdte nyomni az orosz propaganda), hanem sokan így is vélekednek. A fizetett kommentelőket ugyanakkor arra is használják, hogy a propaganda számára kedvezőtlen forrásokat hiteltelenítsék: kigúnyolják, megvádolják, lehurrogják őket.
Az utóbbi években a magyar kormányhoz kötődő sajtó is elképesztően sokféleképpen mondja ugyanazt. A Riposzt idétlen durvaságával, az M1 álkomoly fontoskodásával, a TV2 bornírt idétlenségével, Mészáros Lőrinc 192 lapja a helyben ismerős köntösben, vagy az Origo a szerző nélküli álcikkeivel ugyanazt mondja általában: egy-egy központilag kiadott üzenet órákon belül körbeér. A sokszor állami reklámkampányokkal támogatott üzenetek a köztereken, rengeteg tévécsatornán, ingyenes és fizetős újságokban és portálok során összehangoltan áramlik, pont úgy, mint a RAND elemzésében olvasható az orosz propagandáról...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.