2017. június 21., szerda

FRANCIA VÁLASZTÁS

SZÉKELY SZABOLCS (TARSKI) BLOG
Szerző: Tarski
2017.06.21.


A demokratikus választásokban szavazatokat leadó, néhányakat a mindenki nevében való cselekvésre felhatalmazó polgárok kétségkívül közös praxisban vesznek részt. De ettől a demokratikusan hozott döntések csak a disztributív általánosság értelmében közösségi döntések, hiszen a demokratikus szabályok szerint kialakított és feldolgozott egyéni állásfoglalások sokaságából születnek. A pluralista vélemény- és akaratképzési folyamatok eredményeit csak a kollektivista értelmezés teszi egy szuverén, önmagát cselekvésre felhatalmazó népakarat megnyilvánulásaivá(Jürgen Habermas: Esszé Európa alkotmányáról)


Ma már biztos, hogy Franciaország történelmében egy korszak lezárult, és talán egy új kor kezdődhet el. Az eddigi liberális demokráciákra az volt a jellemző, hogy két nagy párt uralta a politikai mezőnyt és a közöttük dőlt el az, hogy éppen ki kormányozhatott. E két párt jellemzően egy baloldali és egy jobboldali párt volt, amelyek jól kijelölhették azt a politikai irányt, amit követni akarnak. Így akik bármelyik oldal iránt elkötelezettséget érezhettek, könnyű volt választani egy konkrét elnökválasztás, vagy nemzetgyűlési választás során.

Mindez ma már a múlté, mert a jelek szerint úgy fordult a kocka, hogy mindkét oldal alaposan elveszítette a mostani választást és kénytelen lesz ellenzékben politizálni. Történt, hogy Emmanuel Macron az elmúlt évben gondolt egyet és egy új típusú pártot hozott létre, amelyik sem a baloldalhoz, sem a jobboldalhoz nem volt sorolható. Mindemellett olyan új politikai célokat fogalmazott meg, ami a francia választók számára nóvumot jelentett és ez megnyerte a tetszésüket. A történelmi áttörés már az elnökválasztás során nyilvánvaló volt, és a mostani nemzetgyűlési választások csak alátámasztották ezt a tényt. Macron és szövetségese, a Modem párt abszolút többséget szerzett a nemzetgyűlésben, ami egy nyugodt kormányzást tesz majd lehetővé számukra, aminek nyomán egy új politikai stílus bontakozhat ki Franciaországban. Sok tanulsága van ennek a választásnak, amit talán a politológia tudománya példaként fog emlegetni a későbbiek során. Jómagam most csak néhányat fogok felsorolni és értékelni.

Az első és szerintem a legfontosabb tanulság az, hogy ismét győzött a népszuverenitás. Láthattuk, hogy hiába volt korábban a Szocialista Pártnak megnyugtató parlamenti többsége, hiába volt a háta mögött korszakos politikai múlt, mindez semmit sem jelentett, mert éppen ez a párt volt az, amelyik a legnagyobb bukást könyvelhette el. Hasonlóan bukásként értékelhette a választást a jobbközép Konzervatív párt is, amelyik bár ellenzékben volt, mégis reménykedhetett abban, hogy most majd ők fognak következni. De jött Macron, aki bebizonyította azt, hogy nincs kőbe vésve a két osztatu politikai felállás, nem áll fenn többé az az alternatíva, hogy vagy ide, vagy oda lehet szavazni, ha egy stabilisan működő politikai rendszert akarnak a választók. Létezik egy harmadik megoldás is: ha a választók elégedetlenek a korábbi politikai pártokkal, akkor azokat le lehet váltani és egy új, reményteljesebb pártra is lehet ám szavazni. A különösen fontos elem itt az, hogy ezt az álláspontot elég sokan gondolhatták így, mert egészen átütő erejű volt az új politikai irányvonal iránti igény...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése