2017. június 7., szerda

HÜLYE VOLTÁL? NEM GOND, SZÍVASD MEG AZ ADÓFIZETŐKET

KOLOZSVÁRI SZALONNA 
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Tamás Róbert
2017.06.06.


Naponta többször meg szoktam emlékezni a kormány áldásos és a legmagasabb szintű profizmusról árulkodó működéséről, de most a szokásosnál is sűrűbben eszembe jutnak ezek a nagyszerű hazafiak, akik éjt nappallá téve tartják szem előtt. A saját karrierjüket és pénztárcájukat. Hogy még egyszer eszükbe nem jutott átgondolni, hogy a döntéseik milyen következményekkel járnak azokra nézve, akikért ők elméletileg dolgoznak (és ne felejtsük el azt sem, hogy akiktől a fizetésüket, irodájukat, méregdrága laptopjukat, autójukat, sofőrjüket, telefonjukat, költségtérítésüket kapják), de akikre ők gyakorlatilag ívesen tesznek, az tuti.

Ez arról jutott – ismét – eszembe, hogy most van itt az ideje igazolni, hogy én vagyok én. Már amennyiben van feltöltős mobiltelefon kártyám, márpedig van. Ahogy sokunknak van és azt hiszem, jellemzően idős rokonoknak, vagy kiskorú gyermekeknek vesz ilyesmit az ember. Esetemben az idős rokon a nyerő. Mégpedig olyan idős rokon, amelyik egy évig tanulta, hogy kevés felvenni a készüléket az asztallapról, meg is kell rajta nyomni a gombot. Ha jó napja van, akkor nem a pirosat nyomja meg (ötödszörre is, mert négyszer biztosan), hanem a zöldet.

Ez már csak azért is nagy öröm, mert az ország túlsó végén lakom, nem tudok túl egyszerűen átugrani, hogy megnézzem, mi van vele. De mivel amúgy is meglátogattam, gondoltam, elintézem a dolgot. Bementem az illetékes szolgáltatóhoz, hogy megtudjam, egyáltalán kinek a nevén van a nyüves kártya, amit nem most vettem, hanem nagyjából 10 évvel ezelőtt. Kiderült, hogy nem az én nevemen (akkor még mobilabb volt a rokon, nyilván jött velem és a nevére vásároltam meg. A feltöltéssel nem volt gond soha, azt én intéztem mindig).

Szóval nem az én nevemen van, de semmi gond, átírják. Csak úgy, bemondásra, gond nélkül. Személyi, lakcímkártya kell, megy ez, mint az ágybavizelés. Átírták. Hurrá. Akkor rendben vagyunk? Mindjárt, csak mondjam meg azt a négyjegyű kódot, amit nekem most elküldtek sms-ben. Nekem ugyan nem, hiszen nem is kérték a telefonszámomat. Kiderült – itt jegyzem meg, hogy előzőleg elmondtam az ügyintézőnek az egész sztorit, hogy a készülék hol, kinél, miért -, hogy a kérdéses (tehát az idős rokon) készülékére küldték a kódot. Aki persze nem volt ott és a készülék sem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése