2017. június 15., csütörtök

KÉT VILÁG KÖZT

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő/TeDe
2017.06.15.


Külföldön élve egy idő után az ember hirtelen arra jön rá, hogy már se itt nincsen, se ott nincsen, mintha két világ között lenne. Aminek persze megvan az az előnye, hogy az ember „ismerősből ismerősbe érkezik”, és persze van hátulütője is, hiszen egyik helyen sincsen otthon igazán. Ha ez a bevezető kicsit filozofálgatósra sikerült, akkor az azért van, mert TeDe otthonról szóló posztja (ami a sorozat része) is az.

„Az örök kérdés, ha hosszabb időre vet külföldre a sors, hol az otthon, több is van-e, ha igen, mi a rangsor, és ha van egy új, az mikor lett otthon.

Mi az otthon? A külhoni, a második, a másik?

Egy ágy és körülötte a személyes cuccok? Egy szoba? Egy lakás a benne élő emberekkel együtt? Egy utca, egy környék, egy város, egy ország? Az otthon földrajzilag határolható be, vagy inkább emberekhez kötött? Társul hozzá a helyi nyelv, vagy lehet attól független? Egyedül vagy társsal? Mennyire kell belelátni a helyiek fejébe ahhoz, hogy otthon legyen az otthon?

Kell egy fedél, kell valami vagy valaki, aki miatt itt. A befizetetlen csekkek. A jobb életbe vetett hit. Egy családtag. A remény. A reménytelenség. A kalandvágy. A szerelem. Az önmegvalósítás. A lehetőség. A kényszer. Bármi legyen is, mind-mind más ízt ad az otthonnak. Akartad vagy sem. Kellett vagy sem. Álmodtad vagy sem.

Én nem terveztem ezt, nem így terveztem. A nagy Ő volt az, aki miatt végül nekivágtam és idepottyantam. Nem mondom, hogy végül azt találtam itt, amit kerestem..."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése