2017. június 4., vasárnap

NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS NAPJA: TIBI ATYA LÁJKOKRA VÁLTOTTA A TRIANON-FÁJDALMAT

B1 BLOGCSALÁD
Szerző: Mr Flynn Rider
2017.06.04.


"Magyar az, akinek fáj Trianon..." Dicsértessék!

– vágta oda Tibi atya a Facebook népének az alábbi képet:

A kép alatt persze elindult a vox populi (gy.k. a nép hangja), jöttek a kommentek jobbról-balról és

egymásnak estek a magyarok az Összetartozás Napján.
Kezdjük ott, hogy nem az a magyar, akinek Trianon fáj. Nem, Magyarország nem önmagával határos, ez a mondat az összes szomszédunkat vérig sérti.

Tegye fel a kezét, aki olyan házban akar lakni, ahol az összes szomszéd utálja! Na, ugye.

Úgyhogy szögezzük le gyorsan:
  • Mindenki magyar, aki annak gondolja magát, aki magyarul beszél.
  • A szomszédainknak konkrétan semmi köze ahhoz, hogy 1920-ban mi történt, nem is igazán izgatja őket, de jó lenne velük jóban lenni. Különben odaszaratják a kutyát az ajtónk elé. 
A (szélső)jobboldali nacionalizmus egyik szép (csúnya) példája ez, a mostmár Tibi atyától is idézhető mondat, amelyik nem úgy gondolkodik a nemzetről, mint amelyik befogadó, hanem úgy, mint amelyik kirekesztő. Amelyik eleve vastag, szögesdrótos-géppuskás-határvadászos határvonalat húz a mi és az ők közé, ahelyett, hogy azt mondaná:
aki a kerítésen kívülre szorult, az is lehet magyar.

Sőt, továbbmegyünk: lehet ember. Lehet értékes. Akármilyen nyelvet beszél és akármilyen a bőre színe.

1920-ben a kerítésen túlra szorult több millió magyar. Nem célunk kideríteni, kik ezért a felelősök, nem is akarunk rájuk ujjal mutogatni: ez van.

Nem kell szeretni, meg lehet róla emlékezni. De minek ezt úgy tenni, hogy a fél országot kizárjuk a magyarság soraiból és kvázi hadat üzenünk az összes szomszédunknak?

Tibi atya ugyanis ezt tette most a Facebookon. Épp 2000 megosztásnál jár a hadüzenet.

Azért abba érdemes lenne belgondolni, mielőtt bárki nagymagyar felzúdulásában a lájkra, vagy a share-gombra tapos páros lábbal, hogy abban az időben a kerítésről, meg a géppuskás határvadászokról nem az jutott az eszébe a jobber magyarnak (még a baloldalinak sem), hogy az valami csudás dolog.

Hanem éppen ellenkezőleg: hogy akiket akkor elszakítottak tőlünk, azok fontosak voltak nekünk. A táj is, az emberek is. A Nemzeti Összetartozás Napján a szerbiai magyarokról valahogy kevés szó esik. Vajon hogyan eshet nekik, hogy az a magyar kormány, amelyik idáig két kézzel pénzt és propagandát szórt, hirtelen felhúzott oda egy kerítést, árammal és éjjellátó kamerákkal? Kutyás-fegyveres őrökkel és tranzitállomásokkal?...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.