Szerző: Domány András
2017.06.02.
A lengyel kormányfő a parlamentben az eszement brüsszeli eliteket szidja, és a norvég kormány tiltakozása ellenére bele akar szólni a Norvég Alap pénzeinek elosztásába. Nincs új a nap alatt, a varsói vezetők sok témában ugyanúgy beszélnek és tesznek, mint a magyar miniszterelnök. De a jogállam módszeres rombolásának vannak náluk egyedi vonásai is. Erről következik néhány példa.
Le a „bíróuralommal”
Az elfogadás felé közeledő, egyéni képviselői indítványnak álcázott és érdemi indoklással nem próbálkozó törvényjavaslat alapján az igazságügyi miniszter tetszése szerint nevezhetné ki és válthatná le bármely bíróság elnökét. Jelenleg a kinevezéshez ki kell kérnie a bírói értekezlet véleményét, és ha az elutasító, az Országos Bírósági Tanács hozzájárulása kell a kinevezéshez. A bíróságok hivatalvezetőit már kivették a bírósági elnök alárendeltségéből, őket a miniszter nevezheti ki akár az elnök véleménye ellenére – majd utána az elnököt az illető hibái miatt le lehet váltani, hiszen az adminisztratív hiányosságok a lehetséges menesztési okok között szerepelnek.
Jelenleg van egy 25 tagú Országos Bírósági Tanács, amely egyedül jogosult javaslatot tenni a köztársasági elnöknek bírói kinevezésre és előléptetésre. Ennek 15 tagját a bírói kar választja, és hivatalból ott ül a Legfelső Bíróság és a Legfelső Közigazgatási Bíróság elnöke. A politikusok, vagyis az államfő, a kormányfő és a parlament képviselői 8 fős kisebbséget alkotnak. A javasolt új változatban a bíró tagokat is a parlament választaná (szakmai szervezeteken kívül akár húsz bíró is jelölhetne, húsz embert pedig bármire lehet találni), továbbá az államfőhöz kinevezésre előterjesztendő bírójelölteknek el kellene nyerniük külön a bíró tagok és külön a politikus tagok többségének támogatását. Ez a bírói függetlenség vége. Emellett idő előtt lejárna a jelenlegi OBT megbízatása, ami miatt Andrzej Duda köztársasági elnöknek is alkotmányossági aggályai támadtak, hiszen az alkotmány szerint a tagok mandátuma négy évre szól, és nem szakítható meg. Ez némi zavart okozott, de a kormánytöbbség végül a jelek szerint túlteszi magát rajta, hiszen a szétvert alkotmánybíróságtól aligha kell tartania.
Közben tragikomédia zajlik a Legfelső Bíróság körül. Egyrészt a nálunk is ismert nyugdíjkorhatár-csökkentéssel nyugdíjba akarják küldeni az ott ítélkezők jelentős részét, másrészt néhány kormánypárti képviselő rájött, hogy a bírói függetlenség elleni támadásokat élesen bíráló LB-elnököt 2014-ben talán szabálytalanul nevezte ki az akkori, jobbközép párti Komorowski köztársasági elnök, és emiatt az Ab-hoz fordultak. Néhány héten belül az az Ab-elnök fog dönteni az LB-elnök esetleges eltávolításáról, akinek a saját kinevezése 2016 végén nem volt rendben, és olyan alkotmánybírákkal együtt fog dönteni, akik biztosan alkotmánysértő módon ülnek ott. (Ennek részletes ismertetése túlfeszítené e cikk terjedelmi korlátait.)
Közben a kormánypropaganda azt magyarázza, hogy a bírói kar a társadalomtól elszakadt kaszt, amely függetlenség címén privilégiumokat követel magának, miközben a népnek – amelyet a parlament nép által választott többsége testesít meg – nincs kellő befolyása a bíróságokra, és jogosan nem bízik bennük. Az elaljasított köztévében naponta támadnak bírókat vitatott ítéletek miatt. Kezükre játszik egy bizarr ügy: egy vidéki városban állítólag bolti lopáson kaptak egy magas rangú büntetőbírót. Ha ez igaz, nyilván akkor is különös kivétel, és az illető majd megkapja a büntetését, de nagyon jól hangzik, hogy „ezek” (értsd: az összes tiltakozó igazságszolgáltatási intézmény, az összes szakmai szervezet és egyetemi jogi kar), akik közé ilyenek keverednek, csak ne ugráljanak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.