2017. június 18., vasárnap

TGM: MÁR MAJDNEM TÁMOGATTAM BOTKÁT

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2017.06.18.


Olvasóim némelyike talán észrevette, hogy a Magyar Narancs március 30-ai számában megvédtem Botka László szegedi polgármestert, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjét liberális és konzervatív támadásokkal szemben.

Ez a gesztusom akkor nem volt indokolatlan: Botka László baloldali fordulatot ígért, progresszív adózást, az MSZP neoliberális korszakának lezárását, határozott ellenzékiséget. Természetesen ez nem az én politikai álláspontom – én ugyanis nem vagyok szociáldemokrata, különösen nem a mai, antimarxista és polgári értelemben – , de mégis progresszív politikai lépés volt a Botka Lászlóé, amelyre az országnak szüksége lenne, s amely (következetes megvalósítása esetén) javíthatná a népjólét (népnyomor) és a társadalmi egyenlőség (egyenlőtlenség) borzalmas helyzetét. Ráadásul mindez elképzelhető a mai európai kapitalizmus körülményei között, nem annyira radikális reform, hogy veszélyeztethetné a stabilitást vagy külpolitikai nehézségeket okozna. Nem látszott lehetetlennek, hogy – amennyiben a vonakodó MSZP (amely azóta is, mindmáig hallgat Botka elképzeléseiről) a szegedi polgármester mellé áll, s talán más csoportosulások is csatlakoznak – Botka László fölbukkanása értelmesebb ellenzéki politikát tett volna lehetővé, habár az ellenzéki médiák és az ellenzéki értelmiség többségének nagyjából még mindig neoliberális, hiperkapitalista, Nyugat-bálványozó, bár alkotmányvédő álláspontja komoly akadályát jelenthette volna Botka és az MSZP választási sikerének. Az ellenzéki médiák és az ellenzéki értelmiségiek eszményképe az Angela Merkel-féle CDU, nem pedig (mondjuk) Jeremy Corbyn vagy Bernie Sanders irányzata, az MSZP-t pedig – helytelenül – sose vették igazán emberszámba, lakótelepi plebejusnak és „kádáristának” tekintették (noha ez az utóbbi jelző tökéletesen tartalmatlan, az előbbi meg minősíthetetlen a maga fölfuvalkodott osztálygőgjében). De még így is, az Orbán Viktor miniszterelnök (Fidesz-KDNP) regnálása miatti nemzeti tragédia láttán adtak volna némi esélyt Botka akciójának.

Botka László határozottságát és kemény föltételeit kevesen szerették (pedig voltaképpen igaza volt: ha valaki csakugyan véget akar vetni az Orbán-rezsimnek, az támogassa a legerősebb „demokratikus” ellenzéki pártot és hagyja abba a fecsegést: Botka és az MSZP bizonyára fölajánlott volna pár képviselői helyet a kisebb pártoknak, hiszen az „összefogási” kísérletek hiábavalósága már régen bebizonyosodott; máskülönben meg: a DK-n úrrá lett az elmebaj, az LMP és a Momentum pedig úgyse volt és úgyse lesz partner).

Reméltem, hogy az a régi fogadalmam, amely szerint soha nem szavaznék az MSZP-re és/vagy a DK-ra a cigánykérdésben tanúsított magatartása miatt, okafogyottá válik, és a mostani magyarországi liberálisok iránti élénk ellenszenvemet is félretehetem. Miután kimutattam a DK programjának szörnyűségét, elbúcsúztam az LMP-től és elmondtam a lesújtó véleményemet azokról, akik a Jobbikkal kísérleteznek így vagy amúgy, illetve kifejeztem élénk kételyeimet a Momentum Mozgalom iránt is, már nem maradt úgyszólván senki az ellenzékben, aki iránt a legcsekélyebb világnézeti vagy politikai bizalmat érezhettem volna. (A Párbeszéd kicsit tetszett korábban, de mostanában nem volt időm kifejteni azt a régészeti kutatómunkát – ásatást – , amely révén megtudhattam volna, hogy mostanában mit művel.)...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése