2017. június 10., szombat

TGM: MERKEL VAGY TRUMP? - BRÜSSZEL +/-

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Tamás Gáspár Miklós
2017.06.10.



Angela Merkel németországi szövetségi kancellár és Sigmar Gabriel külügyminiszter, alkancellár meg Martin Schulz, az SPD jelenlegi, az Európai Parlament volt elnöke világosan kimondta, ami jó ideje nyilvánvaló már – olyannyira, hogy néhányan már pár hónapja megírtuk – : az 1940-es évek végétől az 1980-as évtized végéig kialakult nyugati szövetségnek vége.

A mindig is nyíltan Európa-ellenes Trump – akinek kedvenc európai (brit) politikusa Nigel Farage, az Európa-gyűlölő UKIP párt korábbi vezére, s aki örömét fejezte ki afölött, hogy Nagy-Britannia kilépett az Európai Unióból – elnöksége, az Egyesült Királyság távozása Európából, Oroszország, Törökország, illetve a Nyugat éleződő konfliktusa, több kelet-közép-európai ország antidemokratikus, sok tekintetben szélsőjobboldali politikája (és Andrej Babiš Csehországban meg Sebastian Kurz Ausztriában még nem is jutott hatalomra…), a mocorgó balkáni válság, no meg persze a menekültprobléma destabilizáló hatása együtt: olyan helyzet ez, amely a Népszövetség megszűnésének idejére emlékeztet.

Soha, egyetlen pillanatra nem szabad megfeledkezni róla, hogy Európa nem a saját erejéből győzte le a fasizmust, az ellenállási mozgalom a teljes náci győzelem (1940) után semmire se lett volna elég: Hitlert csak külső erők (a Szovjetunió, Anglia, Amerika) voltak képesek – együttesen és nagyon nehezen – legyűrni. 1945-ben a szélső katolikus, monarchista konzervatívoktól a kommunistákig mindenki tisztában volt vele, hogy Európa békéje, egyensúlya, stabilitása, jóléte csak akkor lehetséges, ha a külső garanciák megmaradnak.

Mindenféle bajok ellenére ez így is történt.

A külső kezesek sorából 1989 után kiesett a Szovjetunió, most pedig Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Akármit gondolunk az 1945 és 1989 közötti gazdasági és biztonsági szerkezetről és 2016-ig tartó, immár oroszmentes meghosszabbításáról – ez földrengés.

Jelentőségében fölér 1989-cel.

Tagadhatatlan történeti analógiák vannak itt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése