Szerző: Rátesi Margit
2017.07.25.
Előre szólok: a szónoklat 39 ezer 704 karakter, több mint tízszer hosszabb, mint az itt szokásos írások. Ígérem, nem leszek ennyire terjengős, de nem biztos, hogy belefér a szokásos terjedelembe, ha tényleg kíváncsiak vagyunk arra, hogy „mitismondahogyishívják”.**
Kezdjük a viszonylag egyszerűvel: a gazdaságról szóló fejtegetéssel. Köztudott a miniszterelnök teljes érintetlensége a gazdasági fogalmaktól: lehet, hogy ellenállásibul nem látogatta annak idején, a jogon is kötelező gazdaságpolitikai stúdiumot, de mindegy is. Biztos, hogy sokan elismerően csettintenek, ha meghallják: ma 4.400 ezer ember dolgozik, és 4.400 ezren fizetnek adót. De jusson eszükbe: 2010 előtt a minimálbér után senki nem fizetett adót (a magasabb keresetűek sem, ők adóvisszatérítés formájában kapták meg a minimálbér adókedvezményét). A legalacsonyabb keresetek megadóztatása tette lehetővé, hogy a magas jövedelműeknek jelentősen csökkenjenek az adóterheik. Hasonló alapjai vannak a ner családtámogatási rendszerének. Miközben a minden gyerek után járó támogatás összege 2008 óta nem változott, aközben a havi 300-400 ezer forintot kereső szülők gyerekére jutó pénz háromszorosára nőtt! A „multik” adóztatását különösen nagy fegyverténynek tartja a szónok: minden állattartó tudja: ha a birkát nyírni akarja, etetni is kell. Ahhoz már tényleg ismerni kellene az alapfogalmakat, hogy tudja: ha a bevételt adóztatja, az nem a nyereséget(profitot) csökkenti, hanem a működést lehetetleníti el. Az „az energiaszektorban, a bankszektorban és a médiaszektorban egyértelmű nemzeti tulajdoni többség van.” – büszkélkedő kitétel felér egy beismerő vallomással. Aha, hát ezért nem érvényesülhettek a mintegy 50%-kal olcsóbb energiaárak a rezsicsökkentés című parasztvakításban! Hol a 25-30%-os különbség? Nyilván a „nemzeti” tulajdonosok zsebében. Ahol egyébként a teljes magyarországi média 95 százaléka is. Egyetlen szó nem esik az energiagazdálkodás jövőjéről, útjairól, – ok, tömeg előtt elmondott beszédtől nem várja az ember részletes elképzelések felvázolását. De annyit talán megemlíthetett volna: a legolcsóbb energia az, amit megtakarítunk. Igaz, akkor mi van a paksi fejlesztéssel? A fél mondatban említett ipari és informatikai „forradalomhoz” való felzárkózás kapcsán egyetlen konkrét gazdasági ágazat fejlesztéséről esett szó: a hadiiparról. Ezek szerint mégiscsak említésre került az atomerőmű, csak fedett jelentésben?
A beszéd nagyobbik része Európáról, főként a migránskérdésről szólt. Nyomta keményen az életre lehelt dakota lovat: „Kulturális identitás nincs stabil etnikai összetétel nélkül. Egy ország etnikai összetételét megváltoztatni azonos a kulturális identitás megváltoztatásával.”
Igen. És? Ez bűn? Akkor István királyunknak ott a helye Soros György mellett: hiszen alaposan megváltoztatta a „kulturális identitásunkat” – és nem válogatott a meggyőzés eszközeiben sem: a felnégyelés, kerékbetörés elég hatásos rábeszélésnek bizonyult. És az a sok migráns! Ebben meg részes volt még IV.László –aki meg a kunok „identitását” változtatta magyarrá, igaz, évtizedekig tartott a villongás a kunok és a magyarok között. IV. Béla sem úszná meg a vádlottak padját, hiszen azért is nevezzük második honalapítónak, mert a tatárjárás után szinte kiürült országot külföldi telepesekkel népesítette be. De a későbbi századok folyamán is érkeztek népek, jászok, morvák, tótok az akkori magyar király birodalmába. Nem is beszélve az egész 1100 év során szinte folyamatos német, osztrák betelepülésről, és a vándorcigányság itt letelepedett jelentős létszámú csoportjáról. Mégsem valószínű, hogy egy soroksári sváb, meg egy jászkiséri jász mai vitáját identitásválságnak tekintjük.
Az „identitás” – ha a vallást, a kultúra különféle (művészeti, kifejezésbeli, társadalmi érintkezést, munkavégzést szabályozó) kereteit tekintjük identitásnak – nem valamiféle befejezett állapot. Ha a magyar identitás nem változott volna, már régen csak néhány település nevében létezne a nemzet.
Ettől még igen fontos és veszélyes kérdés, hogy mit kezd Európa a meglóduló népvándorlással. Ha a miniszterelnök fennen hangoztatja, hogy ezt csak együtt tudja megoldani a kontinens, akkor miért feszegeti a közös fellépés kereteit? Most azt mondja: megvétóztam a kvótarendszert – holott aláírta az erről szóló dokumentumot. Ha azt tekinti „vétónak”, hogy később kijelentette: juszt se tartja be az aláírtakat, az legalábbis érdekes. Aztán azt mondja: „a bizottság oldaláról indítottak egy olyan jogi eljárást, amelynek a befejezéséhez már elegendő volt a tagállamok négyötöde, és az én egyetlen vétóm, illetve Magyarország vétója nem segített.” Pontosan ugyanúgy, ahogyan az általa vezetett Párt parlamenti többsége teszi: ha nincs kétharmad, majd rámondjuk, hogy elég az egyszerű többség.(Hasonló módon született az egypárti alaptörvény is: eredetileg négyötödhöz volt kötve az alkotmány módosítása, ezért azt mondták: nem módosítottunk Alkotmányt, alaptörvényt gyártottunk.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.