2017. július 1., szombat

CHIKÁN ATTILA: LESZAKADÓBAN EURÓPÁTÓL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Népszava
2017.07.01.


Rosszul sáfárkodtunk az uniós csatlakozás adta lehetőségekkel, Magyarország gazdasági mutatói jelentős elmaradást tükröznek a környező országokhoz képest is - mondja a Corvinus professzora.


- Tizenöt éve írtuk alá csatlakozási szerződésünket az Európai Unióval. Mennyit nyertünk az integrációval 2017 nyaráról visszatekintve?

- Csatlakozásunk az Unióhoz nem véletlenül volt központi cél Magyarország számára már a rendszerváltástól kezdve. Egy olyan kis ország, mint amilyen hazánk is, integrációja a globális gazdaságba könnyebben valósulhat meg, ha egy ilyen közösség részévé válik, és annak jótéteményeiben is részesül. Azzal elejétől fogva számot kellett vetni, hogy ehhez szigorú követelmények is párosulnak, mert, mint közismert "ingyen ebéd” nincs! Ráadásul mi olyan időszakban csatlakoztunk az Unióhoz, amikor kifejezetten kedvezőek voltak a nemzetközi gazdasági körülmények. Igaz, hogy fújtak már a közelgő válság szelei is, de nem értek el még bennünket. Ilyen értelemben még szerencsénk is volt. Persze, szűk látókörű megközelítés lenne, ha csak azt néznénk, mennyi pénzt kaptunk a közösségtől, és mennyit fizettünk be mi. Önmagában az Unió működése világtörténelmi jelentőségű ügy, hiszen egy sor európai konfliktus kezelésére módot nyújt, amely egyébként sokkal brutálisabb formát öltene. Hogy csak a legfontosabbat mondjam, Európának azon a részén, ahol az Unió tevékenykedik, létrejötte óta nem volt háború. Ami a nemzetközi gazdasági kapcsolatokat illeti, soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy az Unióban átlátható szabályok uralkodnak. Még akkor is, ha esetleg ezek a szabályok nem minden tagállamnak egyformán kedvezőek. Olyan ez a terep, mint az a gátfutásban, ahol tisztában vannak a sportolók, hogy szabályos rendben akadályok vannak a pályán, amelyeket át kell ugraniuk. A gazdaságban sem az a baj, hogy a korlátok, a szabályok léteznek, hiszen ezek természetes módon tartoznak hozzá a gazdaság működéséhez.

- Kormányzati körökben gyakran vitatják az integráció szükségességét.

- Egy kis gazdaság számára az integráció méretgazdasági szempontból is hasznos, mert a nagyobb piac élénkíti a gazdaságot, amely hozzájárul a növekedéshez. Azt senki sem vitatja, hogy az Unió hozzájárult a termelés, a fogyasztás és a kölcsönös kereskedelem élénküléséhez. A tőke szabad áramlása olyan erőforrásokhoz juttatta a magyar gazdaságot, amelyhez egyébként nem tudtunk volna hozzájutni. Azt lehet ugyan vitatni, hogy a hozzánk érkező erőforrásokból mennyi hasznosult igazán, de hogy nem jártunk vele rosszul az biztos. A leglátványosabb változás az infrastruktúra fejlesztése volt, ami szinte teljes egészében uniós pénzből valósult meg. Autópálya-építésre szükség volt, de sajnos nem biztos, hogy mindenhol ott épültek meg, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk.

- Magyarország a rendszerváltáskor még "éltanuló" volt. Mi maradt ebből?

- Amikorra beléptünk az Európai Unióba, a vonzerőnkből már sokat elveszítettünk az 1990-es évekhez képest. Érdemes emlékeztetni arra, hogy 1998-1999-ig több külföldi működőtőke érkezett be, mint a volt szocialista országok összességébe, beleértve Oroszországot is. Ebből az előnyünkből elkezdtünk veszíteni, részben a gazdaságpolitika hibái miatt, de a természetes kiegyenlítődésről sem szabad megfeledkezni. Az kétségtelen, hogy mi a piacgazdaságra jobban fel voltunk készülve, mint néhány környező ország. A jelentős tőkebeáramlás munka- és termelési lehetőségeket, és olyan technológiákat hozott be, amelyeket saját erőből nem tudtunk volna megteremteni. Menedzsmenttudás is érkezett, amire azért szükség volt, mert 50 évig többnyire a nemzetközi trendektől, működési módtól ellenkező irányba meneteltünk. Átstrukturálódott a külkereskedelmi forgalmunk is, a rendszerváltáskor a kivitelnek durván a fele ment a nyugat-európai piacra, ma 80 százalék körül járunk. A vámhatárok lebomlása a logisztikai költségeket is mérsékelte a külkereskedelmi forgalom folyamatosabbá és olcsóbbá vált azáltal, hogy nem kell a határokon megállni...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése