2017. július 1., szombat

"ELTÚNT AZ ÉRTELEM, ELTŰNT AZ ÉRTÉK, ELTŰNT A TUDÁS ÉS A FEJLŐDNI AKARÁS. MEGÁLLT AZ IDŐ" - SZÉKELY KRISZTA MEGNYITÓBESZÉDE A 22. BUDAPEST PRIDE ALKALMÁBÓL

MAGYAR NARANCS BLOG
Szerző: narancs.hu
2017.06.30.


...Nem akarok politikai beszédet mondani. Nem is nagyon tudom, hogy kihez lehetne szólni a mai magyar politikában. Kinek kell szólni arról, hogy nagyon nagy bajban van ez a társadalom. Hahó! Hahóóó! Valaki gyógyítsa már meg!!! 2000 környékén voltam először Pride-on. Boldog, békés volt az egész. Eszembe sem jutott, hogy visszafordulhat az idő, hogy pár évvel később néhány állampolgára ennek az országnak oly mértékben lesz politikai érdekek, provokáció áldozata, hogy savas tojással, emberi ürülékkel, sörösüvegekkel támadjon a békésen, emberi jogaikért felvonuló honfitársaira. Sok a példa erre a történelemben még ma is, hogy egy bajban lévő, elégedetlen társadalom milyen könnyen mozdítható szélsőségek felé, hogy milyen könnyen manipulálható a boldogtalan, igazi jövőképpel nem rendelkező ember. Sokkoló volt, ami elindult körülöttünk. Nem kellett melegnek lenni ehhez. Az ország fröcsögni kezdett. Mindenki a másikra. Évekig mindenki fröcsögött. Eltűntek a lánglelkű fiatalok, eltűnt az értelem, eltűnt az érték, eltűnt a tudás és eltűnt a fejlődni akarás. Megállt az idő. Fekete lyuk keletkezett.

Akkor 2000-ben, úgy számoltam magamban, hogy mire harminc körül leszek, ezek a társadalmat érintő kérdések, a melegek, a cigányok, a nők helyzete, az ország diktatúra utáni szellemi és lelki felépülése, a józan ész és a jóindulat (mindkettőt igen hangsúlyosan, sokszor aláhúzva mondom el és ismétlem, ez szintén jól bevált módszerem a színházcsinálásban), tehát, a józan ész és a jóindulat felhajtó erejével megoldódnak. Na jó, ha nem is megoldódnak, de megoldópályára állnak, és az éppen elég. Azt gondoltam, hogy úgy a gazdaságban, mint a társadalmi ügyekben és a kultúrában egyre váltják majd egymást a tehetségesebbnél tehetségesebb, hozzáértőbbnél hozzáértőbb, felelősebbnél felelősebb vezetők, hogy a diktatúrát elutasító magyarság majd kezébe veszi a vérrel megváltott demokráciáját és kicsavarja annak utolsó cseppjét is. Tévedtem. Azt hittem, hogy felnőtt koromra, mostanra, egy haladó szellemiségű, jószívű ország polgára leszek.

Nem tudok politikai beszédet tartani, mert nincsen politikus, akihez lehetne szólni semelyik oldalon. Kihez forduljak? Amikor felkértek erre a beszédre, nem tudtam magam máshogy elképzelni, csak üvöltve és kurvaanyázva ezen a pulpituson, hogy itt állok harmincnégy évesen egy olyan országban, aminek nincsen se esze, se szíve. Olyan állampolgárokkal az oldalamon, akik tűrik, hogy a hatalom menekülő emberekkel, gyerekekkel vagy akár saját roma állampolgáraival állatként bánjon.

Hogy semmilyen kérdésben egyetlen pillanatra sem merül fel a segítségnyújtás, hogy a jó öreg Brechtet idézzem, nem csábulunk el a jóra, a többre, a bátrabbra, az újra?

Nem hiszem el, hogy nincsen ebben az országban jóság, hogy a kapzsiság, a fröcsögés és a taplóság lettek Magyarország követendő vezérelvei. Szinte már olyan minden körülöttem, mint valami abszurd dráma, mintha Orwell Állatfarmjának utolsó harmadában lennék csirke. Elvesztette mindenki a maradék eszét és szívét is? Nem a politikusokhoz beszélek, hanem mindenkihez, aki felelős ennek az országnak az állapotáért, aki eltűri, hogy egymásnak ugrasztott társadalomban éljünk. Drága, drága, szeretett jobbosnak, balosnak mondott barátaim, magyarok, ébredjetek már fel! Ébredjen fel az értelem és a szív a mi kis Kárpát-medencékben. Öleljük jól meg egymást és kezdjük újra! Induljunk együtt előre egy okos, szép szívű, egy a sokszínű állampolgáraira büszke társadalom útján.

És akkor egy Brechttel lépnék ki:

Minden változik. Újra kezdeni
utolsó lélegzeteddel is lehet.
De ami megtörtént, megtörtént. És a vizet
amit a borba öntesz, többé ki nem öntheted.

Ami megtörtént, megtörtént. A vizet
amit a borba öntesz, többé ki nem öntheted,
de minden változik. Újra kezdeni
utolsó lélegzeteddel is lehet.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése