Szerző: Vásárhelyi Mária
2017.07.27.
Ugyancsak az ILO számításai szerint a relatív szegénység felszámolásához jóval több pénzre, legalább évi 300 milliárd forintra lenne szükség.
Az efféle összehasonlítások persze mindig sántítanak, hiszen míg a világbajnokságra elköltött pénz egyszeri kiadás, a szegénység felszámolása érdekében évente lenne szükség erre az összegre. Első ránézésre az ilyen számítgatásokat akár demagógnak is nevezhetjük, hiszen nem vitás, hogy egy nemzet életében szükség van ünnepnapokra, olyan közös teljesítményekre, amelyekre büszkék lehetünk, amelyek után mi is elmondhatjuk, hogy „we can do it”, hogy meg tudjuk tenni, amelyek önbecsülésünket erősítik. Ám – hogy „klasszikusok” hasonlatával éljek – ahogyan a mákos bejgli ízétől is gyorsan megcsömörlünk, ha több benne a mák, mint a tészta, az ünnep öröme is elvész, ha messze a lehetőségeit és anyagi erejét meghaladó erőfeszítésekre kényszeríti az ünneplőket. És miként az ajándék okozta öröm is szertefoszlik, ha kiderül, hogy az ajándékozó tisztességtelen úton szerezte meg a rávalót, úgy a közös öröm is ürömmé válik, ha nyilvánvaló válik, hogy pazarlóan, átláthatatlanul, csalárd módon bántak a pénzzel, amelyből megvalósították...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.