Szerző: Fábián András
2017.07.09.
Szokásaink, történelmünk, beidegződéseink, erkölcsünk, jogrendünk, és ezer más szál köt minket a hagyományainkhoz. Múltunk és jövőnk alapja ez. A gyermek beleszületik egy adott társadalomba, növekedése során megismeri és elsajátítja az ősi tradíciókat és tovább viszi, továbbadja azokat a gyermekeinek. A hagyomány egy adott társadalom értékrendje és világszemlélete. Sorvezető az élethez. Nem kell, hogy a hagyomány tudományos alapokon nyugodjék. A kislány tojást fest húsvétkor, elhiszi, hogy azt a nyuszi tojja, és várja a locsolkodókat, hogy meglocsolják. A nemzet nyelve és helyesírása évszázadokon keresztül alakult olyanná, amilyen. Az erkölcsünk biztos választóvize volt minden időben a tisztességnek és a becsületnek. A történelmünkből biztonsággal elkülöníthetők általa a jó és rossz események: azok, amelyek a haza, a nemzet üdvére, és amelyek romlásáéra, gyengülésére szolgáltak. Órákig sorolhatnánk, mi mindent jelent egy nemzet számára ez az egyetlen szó még: hagyomány. Röviden azt mondhatjuk: a hagyomány a nemzet összetartozásának szimbólum- és értékrendszere, a nemzet összetartó ereje.
Ha ki akarsz forgatni egy nemzetet a biztonságérzetéből – vedd el a múltját és vedd el a hagyományait. Teremts helyette egy olyan virtuális múltat és jelent, amelyben a hagyomány elveszíti tényleges jelentését, megszűnik valóságnak lenni. Nem hat úgy, ahogyan hatnia kellene. Ha a régi hagyományokat megfosztod erkölcsi tartalmuktól, hiteltelenné válnak, és a nép, amelynek eddig támaszul és iránymutatásul szolgált, talajtalanná válik. Puha péppé lesz, amelyet úgy formálhatsz, mint a gyurmát, ahogyan úri kedved épp diktálja.
Talán rá is jöttünk már, hogy mire akarok kilyukadni ezzel a hagyomány-dologgal...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.