Szerző: Éva28
2017.07.02.
Nyáron inkább a földrajzi értelmezés kerül előtérbe, sokan vannak mozgásban, aki megteheti, utazik, jön-megy. Akik megtehetik, mennek kedvenc, vagy kiszemelt helyekre, több időt töltenek azzal, hogy utánajárjanak, mi vár még felfedezésre, mit érdemes megnézni, milyen helyeket találhatnak azzal a céllal, hogy eltöltsék szabadságukat (elköltsék pénzüket), töltődjenek, ismerkedjenek, felfedezzenek. Persze ezt csak kevesen tudják korlátok nélkül, szabadon megtenni, legtöbbször a lehetőségeink nem engedik meg, hogy minden helyet élőben lássunk, ahova vágynánk. De sokan vannak olyanok is, akik megelégszenek kevés új élménnyel. Ők, ha rátalálnak egy helyre, ahhoz hűek maradnak, oda járnak vissza ahányszor csak módjuk van rá. Ők a megszokottságot és a kockázatmentességet fontosabbnak tartják, mint az újdonságot, a kalandokat, a változatosságot.
Sokan élnek úgy, hogy náluk fel sem merülhetnek ilyen kérdések. Számukra mindennapi és mindent felülíró gondok a rezsiszámlák kifizetése, a gyerekek etetése, az alig látható nyugdíj beosztása, vagy az, hogy egyáltalán kapjanak valami munkát. Az ő számukra különösen nehéz lehet annak értelmezése, miért van az, hogy nekik nem jut hely ott fenn, azok között, akik viszonylagos jólétben élnek. Ugyanakkor van egy olyan érzésem, hogy a többségükben fel sem merülnek ilyen és hasonló kérdések. Aki pedig ebbe születik bele, már ott azt tanulja meg, hogy mi nem kérdezünk, nekünk ez jutott, úgyis reménytelen az egész. Azt gondolom, helyettük nekünk kell ezt megtennünk. Nem elfogadni, hogy ez normális, hosszú távon működőképes. Talán nem árt néha megkérdezni magunktól, hova vezet ez, illetve mi lenne erre a megoldás. Netán mit tudunk mi tenni annak érdekében, hogy picit is változzon a helyzet.
Úgy is feltehetjük magunknak a kérdést, hogy hol a helyem ebben a világban, jó helyen vagyok-e? Ilyen környezetben, ilyen emberek között szerettem volna mindig élni és dolgozni? Ha igen, tudatosíthatjuk magunkban, hogy nagyon szerencsések vagyunk és jó, ha hálásak vagyunk azoknak, akiknek ez köszönhető, sőt, a saját vállunkat is megveregetjük időnként érte (csak úgy titokban, mások ne lássák), hogy jól csináltad eddig, bravó! Ha viszont nem az igazi, kényelmetlen, idegen, frusztráló, netán már szinte elviselhetetlenül stresszes, akkor elgondolkodhatunk azon, biztos sokáig akarunk-e itt maradni? Mi tart vissza a helyváltoztatástól, más ’helyek’ felkutatásától, önmagunk megkérdezésétől, saját vágyaink, lehetőségeink őszinte feltárásától?
Bizonyított tény, hogy azok az emberek, akik sokat mozognak a világban, sokat utaznak, több kultúrát ismerhetnek meg, ők sokkal elfogadóbbak, könnyebben alkalmazkodnak új helyzetekhez, emberekhez. Nyitottabbak lesznek.
Akik megtanulnak egyszer valamit jól, ők már könnyebben sajátítják el a következő tudást, sokkal könnyebben fogadják el az új helyet, helyzetet. A tapasztalatok által leszünk nyitottabbak és elfogadóbbak. Ezért is nagyon fontos, hogy legyen lehetőségünk kielégíteni a kíváncsiságunkat, megismerni új dolgokat, kérdezni, tanulni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.