2017. július 4., kedd

LENGYEL LÁSZLÓ: KESERŰ POHÁR

CSEPELIEK ÚJSÁGA BLOG
Szerző: csú
2017.07.04.



A magyar politikai, gazdasági és közigazgatási elit inkább él Keleten és a múltban, mint a magyar társadalom. A társadalom Nyugatra és a jövőbe tartana, az elit Keletre és a múltba. A társadalom - először budapesti és nagyvárosi, majd kisvárosi és falusi részei - az elitje ellenében jutott Nyugatra, képzeli el jövőjét pincérként Londonban vagy ácsként Bruckban, egyetemi hallgatóként Glasgow-ban, vagy alkalmazottként az Audinál. Egy fiatal, Európát járt értelmiségi vagy szakmunkás ezerszer többet tud és gyakorlatiasabban gondolkozik a világról, mint a zavaros magyar vizekben halászó, pénzünkre és munkánkra vadászó elit. Az országvesztő elit egymás után semmisíti meg a magyar társadalom fölzárkózásának és túlélésének intézményeit az oktatásban és az egészségügyben, a tudományban és a kultúrában, azért hogy saját rövidtávú érdekeit kövesse. Dölyfösen hiszi, hogy a magyar társadalom idióta és gyáva, amellyel bármit meg lehet tenni: birka nép.

Az európai kizáratás partján


Az ezredforduló óta a korábban nyitott, Nyugatra és a jövőre orientált rendszerváltó elitek, amelyek többé-kevésbé el voltak kötelezve a parlamenti demokrácia, a jogállam, a piacgazdaság és a civilizációs életmódbeli nyitottság mellett, fokozatosan bezárultak és mindent megtettek, hogy a társadalmi kezdeményezéseket is blokkolják. Egy évtized alatt az intézmények le- és átépítésével sikerült az egymással harcoló zárt elitek mellé egy múltjába, sérelmeibe, protekcionista nemzetállamába zárt társadalmat előállítani, amely
örömmel választott a hatalmaskodó és korrupt pártok helyett vezért, jogállam helyett ítélkező, saját közösségét emelő, ellenfeleit sújtó nemzetállamot, amely megszabadít a Nyugattól. 2010-től az Orbán-rendszer végleg bezárta a társadalmat önmagába és az egyszemélyi vezető zsebre tette a kulcsot.

A régi és új oligarchák élvezettel parcellázták fel az uralkodó vezetésével a maguk javára az országot. Az 1987 és 2006 között fénykorát élő, független és befolyásos média-elit fokról-fokra a tisztességtelen tulajdonosok és a kormányzatok kiszolgálójává silányult, elvesztette „tett nevét”. A szellemi elit is elveszítette szellemi és erkölcsi iránytűjét és ezzel befolyását. Európa és Amerika magával volt elfoglalva, fütyültek ránk: a rendszer ura azt tett velünk, amit akart. Itt ültünk és ülünk az orbáni sötétben.

De a társadalom kezdte rosszul érezni magát a sötétben. Vezére, állama nem nyújtott biztonságot és jólétet, megbecsülést a jelenben és kiszámítható jövőt. A társadalmi mozgalmak gyors emelkedése és még gyorsabb bukása, az ellenzék gyengesége és az Orbán-rendszer szilárdsága nem mutatott közösségi menekülő utat. Ha nem tudsz változtatni a rendszeren, változtass a saját vagy a gyerekeid életén – régi magyar recept. Ahogy korábban a Kádár-rendszerben, a társadalom most is egyéni menekülőutakat, kijáratokat keresett a zárt rendszerből. Csak te mentheted meg magadat és családodat, a magyar állam, a vezér nem fog. 2012 óta a magyarok a menekülőutat Európa felé találják meg: innen el kell menni. A zárt rendszer urát ez nem zavarta: menjetek csak, legalább nem zavartok minket! Nem azért kell elfogadnotok, mert jók vagyunk, hanem mert nincs más: nincs alternatíva. Az igazságtalan és jogtalan, élősködő és hatalmaskodó rendszer a konszolidáció partjára jutott...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése