2017. július 13., csütörtök

NEM A DIPLOMÁN MÚLIK A FELNŐTTÉ VÁLÁS

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: SzabóElvira
2017.07.13.


Kultúránkban általában a diploma vagy a szakképesítés megszerzését tekintjük a felnőttkor ajtajának, amelyen átlépve a bohém fiatalkori évek után következik az egzisztenciaépítés. Ám az oklevél mellé más is kell ahhoz, hogy valóban kialakuljon az érzelmi önállóság és a felnőtt lét érett gondolkodása.

A felnőtt lét fő kérdése: ki irányít?

Abban, hogy valaki felnőttnek tekinthető-e, vagy sem, nem a „papír” számít – hanem az, hogy felelősséget tud-e vállalni önmagáért. Ennek első lépése az, hogy képes-e felismerni saját igényeit és meghatározni saját céljait, vagy automatikusan külső (pl. családi, társadalmi) elvárásoknak igyekszik megfelelni. Sokan vannak, akik, úgymond, nem a saját csillagjukat követik, hanem olyan csillagot, amelyet valaki más, gyakran még a szüleik jelöltek ki számukra. Ők mások vágyait, illetve a másoknak való megfelelés vágyát saját valódi vágyaik elé helyezik, és gyakran nem is tudnak különbséget tenni aközött, hogy mi az bennük, ami önazonos, és mi az, ami másoktól érkező, vagyis nem érzik személyes határaikat. Ez esetben nem alakult ki a felnőtt léthez szükséges önálló identitás, autonómia, nem történt meg az érzelmi leválás.

A saját prioritások felismerése és meghatározása után ezeket döntésekre és tettekre kell váltani – vagyis olyan életpályán elindulni – előbb-utóbb –, amely összhangban van ezekkel. Ez esetenként konfrontációhoz vezethet a környezettel, de az önirányítás fontos része az elképzeléseinkért való harc felvállalása. Napjainkban pl. még mindig tipikus casus belli, hogy a fiatal a szülők „fix állással” kapcsolatos víziójának megvalósítása helyett inkább szabadúszóként/önfoglalkoztatóként szeretne megélni, vagy akár startup-indításra adná a fejét.

A felnőtt lét kritériuma az anyagi felelősségvállalás – vagyis a családtól kapott anyagi támogatás helyett az ifjú titán munkát keres, és a keresményéből él meg (ezt azzal együtt írom, hogy tisztában vagyok vele, sok esetben a kezdőfizetés milyen szívfacsaró arányban viszonyul a megélhetési költségekhez). Tény: aki a szülők pénzén él, annak nyilvánvalóan és objektíven fenekén még a tojáshéj, és nem fogják önálló, felelősségteljes egyénként kezelni, továbbra is gyerekpozícióban marad.

Még valami: az autonómia nem egyenlő a lázadással – a lázadás jó esetben ekkorra már meghaladott. Nem egyenlő azzal, hogy valaki automatikusan ellenszegül, hogy minden szabály „áthághatósági próbát” provokál. Ehelyett a tekintélyszemélyektől érkező tanácsokat és meglátásokat vizsgálatnak veti alá, és ez alapján fogadja el/meg vagy utasítja el...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése