2017. július 11., kedd

PÁR CSEPP TENGER (ZOLTÁN - KOCSIS A TRIBUTE. HUNGAROTON)

ÉLET ÉS IRODALOM / MŰBÍRÁLAT 
- SZABADPOLC
Szerző: Csengery Kristóf
2017.07.11.



A lemezen megidézett korok, stílusok, szerzők skálája örvendetesen széles – alkalmas arra, hogy megjelenítse Kocsis befogadó szellemű zenei gondolkodásmódját. Halljuk Mozart, Chopin, Liszt, Wagner, Rachmaninov, Debussy, Ravel, Sibelius, Kreisler, Kodály, Bartók műveit. Műfajilag is színes a válogatás: megszólalnak szólózongora-darabok, kamaraművek, versenyművek, bekerült a válogatásba dalsorozat, operajelenet, táncok a menüettől a csárdáson át a valcerig, liturgikus mű részlete, rapszódia, szvit, népdalfeldolgozás.

November 6-án lesz egy esztendeje, hogy elhunyt Kocsis Zoltán. A kollektív gyászmunka intézményes részéhez tartozik az a két CD-t tartalmazó album, amelyet a Hungaroton jelentetett meg Zoltán Kocsis – A Tribute (Kocsis Zoltán – Tisztelgés) címmel. Mit lehet felmutatni százötven percben az évszázados jelentőségű, egyedülálló pályából? A semminél kétségkívül többet. Olyan ez, mintha pár cseppnyi mintát vennénk a tengerből. Az a pár csepp arra alkalmas, hogy kémiai analízis tárgya legyen – de mit érzékeltet egy földrésznyi víz titokzatos varázsából, lehet‑e úszni benne? Nem, ez a hasonlat igazságtalan. Mert a két Kocsis-emléklemez huszonkét számában igenis el lehet merülni, lehet „úszni” bennük, és arra is alkalmasak ezek az előadások, hogy sodortassuk magunkat általuk, engedve, hogy hasson ránk Kocsis, a zongorista (1. lemez) és Kocsis, a karmester (2. lemez) előadásmódjának pontossága, színgazdagsága és elemi szenvedélye.

A kiadványban nem találtam információt arra vonatkozóan, kinek az elképzelését tükrözi a válogatás. Utóbbi koncepciója nyilvánvalóan a varázslatos kocsisi sokoldalúság bemutatása. Miért nem a formátumé, a művészi nagyságé, a szuggesztivitásé? – kérdezheti az olvasó. Nos, annak bemutatásához Kocsis esetében semmiféle koncepció nem szükséges. Bármilyen, akár találomra kiválasztott felvétel alkalmas arra, hogy Kocsis géniuszát képviselje, hiszen hosszú művészpályája során nem akadt olyan koncert vagy hanglemez, rádió- vagy tévéfelvétel (én legalábbis nem találkoztam ilyennel), amelyen nem teljes szellemi és lelki odaadással, tudása maximumát nyújtva muzsikált. Persze voltak munkásságának csillagos órái, és voltak olyan események, amelyeken „kocsisi viszonylatban” átlagosat nyújtott – de ez a „kocsisi viszonylat” eleve maga volt az Olümposz, és a művész az isteni tökéletesség magaslatáról soha nem ereszkedett alá...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése