2017. július 12., szerda

RADNÓTI ZOLTÁN RABBI: VÁLASZ ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖK ÚRNAK

24.HU - POSZT ITT
Szerző: 24.hu
2017.07.11.


...Ez a kampány nyíltan bűnbaknak jelöl ki, démonizál és megkísérel megfosztani méltóságától egy idős embert, aki – bárki bármit is gondoljon róla – bizonyosan nem az ország első számú közellensége, ő nem minden bajunk okozója és nem a menekültválság előidézője.

Ez a plakátkampány, noha azt állítják róla, hogy „tájékoztató szándékú”, egyetlen dologról tájékoztat: most éppen kit kell gyűlölni és kitől kell félni.
(A sorrend felcserélhető.)

Ez és az előző kampányok nem burkoltan, hanem nyíltan menekültellenesek, ez, úgy látszik, nemhogy nem gond, hanem jóformán magától értetődik. Alap.

Izrael nyugalmazott főrabbija, Meir Lau a 2017. április hatodikai Washington Postban a szíriai polgárháborús mészárlást, a koncentrációs táborok túlélőjeként, magától értetődő természetességgel „soah”-nak, azaz „holokausztnak” nevezte. Azt mondta, hogy az, ami Szíriában jelenleg zajlik, holokauszt.

Később azt is hozzátette, hogy: „Jeleznünk kéne, hogy mi az a nép vagyunk, aki minden más népnél jobban tudja, mit jelent ez. Ismerjük, milyen, amikor gyerekeket mérges gázzal fojtanak meg, ezért mindent meg kell tennünk, hogy felrázzuk a világ közvéleményét. Ha nem teszünk eleget ennek a feladatunknak, a történelem nem fog megbocsátani nekünk. Joggal ítéltük el azokat, akik némák maradtak a holokauszt idején, és most mi ugyanezt tesszük Szíriával… Elfelejtettük észrevenni, mi zajlik körülöttünk és csak a saját dolgainkkal törődtünk.”

Miért is ragadtam tollat?

Mi itt felkelünk reggel, ebédelünk délben, focit nézünk este, és közben és mindenhol (tv/rádió/újság/internet/metró/kisplakát/nagyplakát/stb), azt látjuk és azt halljuk, hogy „ő” és „ők” tehetnek minden bajunkról.

„A Két Perc Gyűlöletben nem az volt a borzasztó, hogy mindenki köteles volt részt venni benne, hanem az, hogy lehetetlen volt elkerülni a belekapcsolódást.” (Orwell)

Mit szól mindehhez a zsidók egyik érdekképviseletének, a Mazsihisznek egyik rabbija?

Mielőtt a sztereotip támadások egyikével rontanának nekem, kijelentem: nem a menekültkérdés felvetette biztonsági kérdések végiggondolása ellen van kifogásom! Ám ehhez ez a kampány semmit nem tesz hozzá, plakátok kiragasztgatása nem véd meg semmitől.

Higgyék el nekem, bár nem vagyok szakértő, de ezzel a gyűlöletkeltéssel biztosan nem lehet megoldani a globális menekültválságot.

A hitközség az elmúlt évtizedekben eléggé csöndben volt. Ez tulajdonképpen érthető is, hiszen senki sem szeret az aktuálpolitika labirintusszerű lövészárkaiban rohangálni föl és alá, hogy egy óvatlan pillanatban fatális sérülést szerezzünk. Túl sok és túl nagy a MAZSIHISZ felelőssége.

Ennek az időszaknak azonban évek óta vége. Egyházként megtapasztaltuk, hogy napjainkban szolidaritásból komoly hiátus érezhető, és ezt kell minden módon orvosolni.

Ezért beszéltem a köztévé Sorost cionistázó riportja után az üldözött iráni keresztényekről, Horthy kapcsán pedig a magyar szegényparasztságról.

Mert összetartozunk.

A Tóra azt tanítja: „ne húzd el kezedet a testvéredtől, ha rászorul!” (M. V. 15/7).

Rabbi vagyok és Izrael népének szerelmese. Túlélők leszármazottja. Éppen ezért kell másokért is szólnom.

A tény számomra tény marad: azok a kék-fehér plakátok antiszemita érzelmeket is kelthetnek. Ám nem csak ez a baj velük. És ha nem kelthetnének antiszemita érzelmeket? Számomra (számunkra) akkor is elfogadhatatlanok.

Ezért kértük a Miniszterelnök Úrtól, hogy vonják vissza a plakátokat minél hamarabb. Tisztelettel kértük őt, ne próbálkozzanak azzal, hogy honfitársainkkal és embertársainkkal szembeállítsanak bennünket, magyar állampolgárok közösségeként joggal tartunk igényt az állami védelemre, de ilyen „megvédésből”, köszönjük szépen, nem kérünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése