2017. július 20., csütörtök

TALÁN NEM LESZ HOVA VISSZAMENNI TÖBBÉ

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Tsabus
2017.07.20.


Kényes téma a mai, hiszen Tsabus voltaképpen egy szakítólevelet küldött, amin érződik a csalódottság, és a düh. A szakítás napjaink egyik legfontosabb közösségi felületén a Facebookon történt, és elsősorban azért érzem ide tartozónak, mert egyrészt szerintem nem egyedi történetről van szó, másrészt azt is megmutatja, mennyire másként látszik külföldről mindaz, ami Magyarországon történik. (A levél és az abban leírtak természetesen a szerző véleményét, tapasztalatait tükrözik.)

„Naponta meg szoktam nézni, mi folyik otthon. Naponta húzom fel magam olyan mocskos dolgokon, mint például, hogy a magyar kormány milyen új, életképtelen, buta, cinikus döntést hozott. Vagy valamelyik főfideszes milyen otromba, tahó dolgot tudott kiejteni a száján.

Közben pedig tisztán látszik, hogy minden, az ország (nemzet) jövője szempontjából fontos dolog csak rothad. Úgy, hogy a bűze idáig érződik, az újság papírján és a laptop monitorán keresztül. Undorítóan és szégyenletesen viselkedik egy kormány, a hozzá kötődő vállalatok, a kezükben lévő média és a támogatóik jó része.

Te pedig zavartalanul posztolgatod a FB-on OV marhaságait, feszt ajnározod minden lépését. Mikor rámutattam, hogy szerintem bizony némely általad citált tény nem is annyira tény, hanem csúsztatás, vagy gyakran szemen szedett hazugság, azt mondod, nem akarsz erről vitatkozni. Mert te ebben hiszel.

Aztán mikor azt mondom, a politika nem hit kérdése, hanem gondolkodásé, vitáé és konklúzióé, akkor te kikéred magadnak, hogy ne gondolkodnál.

Mondd, ha gondolkodsz, hogy nem fedezed fel a rémisztő tendenciákat? Mondd, tiszta erkölcsökkel, hogyan éljenezhetsz az erkölcstelenségnek. Gondolkodó emberként hogyan ismételgetheted papagájként a propagandát?

Felnéztem rád és most is felnézek arra a számomra hihetetlen és fantasztikus teljesítményre, amit elértél. De végtelenül szomorú vagyok, hogy nem látod, nem érzed, hogy kiknek tapsolsz. Nem fogom fel, hogyan süllyedhet valaki emberileg és erkölcsileg odáig, hogy szimpatikus neki, amit ez a kormány csinál.

Gyűlöljünk mindenkit, aki nem hasonlít ránk, tapossuk el azt, aki nem úgy gondolkodik, mint mi és legyenek egyszavas megoldásaink a világ minden bonyolult problémájára? Ettől vagyunk magyarok és emberek? Ettől leszünk jobbak?

Neked barátod ez a kurzus, de nekem anyukám azt mondta, „madarat tolláról, embert barátjáról”. Te büszke vagy erre a barátodra? Te nem félsz, hogy ezen a barátságon keresztül ítélnek meg?

Régen nem arról van szó, hogy egyikünknek más a kedvenc politikusa, mint a másiknak. Attól, hogy hányok a te kedvencedtől, nem lesz GyF, vagy Soros az én kedvencem. (Az már maga agyrém, hogy Soros neve egyáltalán felmerült itt!) ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése