2017. augusztus 28., hétfő

A DIKTATÚRÁK HÉTKÖZNAPJAI

KANADAI MAGYAR HÍRLAP ONLINE
Szerző: Rátesi Margit
2017.08.27.


Ahogyan várható volt, főként a magukat jobboldalinak tartók háborodtak föl Christopher Adam minapi írásán, amelyben arról adott hírt, hogy a kanadai konzervatív, liberális körök egyik jelentős alakja, Yasha Mounk professzor őrült diktátornak nevezte a mai magyarországi kormányfőt, ráadásul a konzervatívok országos fórumán, a National Post-ban.

Mellékszál: magyarországi jobbosoknak ugyan „ilyen állat nincs” kategória a szabadgondolkodó konzervatív, jobboldali, sőt, nacionalista, de most az egyszerűség kedvéért higgyék el: vannak emberek, akik ugyan ragaszkodnak a hagyományokhoz, vallásukhoz, nemzetükhöz, mégsem gondolják, hogy mindenki ellenség, aki más úton, más eszközökkel gondolja elérni a népe jobblétét.

A cikk kitért arra is, hogy nem csak Közép- és Kelet Európában, hanem Nyugat-Európában, Amerikában is erősödik az ellenérzés a liberális demokráciák iránt, főképpen a nyolcvanas években született korosztály körében.

Még egy dolgot muszáj megemlítenem: nem vagyok társadalomtudós, semmilyen tudós, sőt még egy komolyan vehető diplomám sincs. (Papírom van.) Erkölcseimet elsősorban Apukám, Anyukám formálták – később a tanárok, az olvasott történetek, gondolatok, meg a körülöttem lévő szakik, bölcsészek, világmegváltók és szkeptikus beletörődők. És persze főként az elmúlt hetven évem tapasztalatai. Amiknek a veszélyére egyébként bizonyos Vlagyimir Iljics Uljanov is figyelmeztet az Empiriokriticizmus című művében. Egyszerűen szólva: amit egy ember a saját, személyes sorsán megtapasztal, az nem föltétlenül érvényes nagyobb közösségekre, történelmi léptékű időszakokra.

Nos, hogy a mai magyar kormányfő, és számtalan társa a különböző államok irányításában Erdogantól Alijevig és Kaczinskytől Putyinig diktátor, az nem kétséges. Hogy az általuk irányított államok mennyire diktatúrák, az eltérő, és függ az adott államok gazdasági helyzetétől, az ott élők felfogásától, hagyományaitól, tűrési képességeitől stb.

A félreértés szerintem abból adódik, hogy sokaknak a ”diktatúra” kifejezésre sötét szemüveget viselő egyenruhások jutnak eszükbe, akik kérdés nélkül lőnek, és stadionokba, táborokba, börtönökbe „koncentrálják” mindazokat, akik kétségüket is kinyilvánítják, akár részletkérdésekben az uralkodó diktátum ellenében. Az már nem diktatúra – az terror. (Ami szerintem minden diktatúra szinte szükségszerű következménye, de erről később.)

Ezzel szemben diktatúrában élni nagyon kényelmes, kiszámítható, sőt kellemes a nagy többség számára. Aki azt gondolja, hogy az 1957. május elsején Kádárt éltető milliós tömeget kizárólag a pufajkás fegyveresek verték egybe, az éppúgy téved, mint aki azt hiszi: a minapi ostoba, nemzetinek hazudott propaganda állításait megerősítő, csaknem kétmillió magyar csakis kényszer nyomására dobta postaládába a kormány számára jól használható bőrpapírt...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése