2017. augusztus 5., szombat

A JELÖLT ÉS PÁRTJA: TÚL SOK VOLT A SZÖVEG

MAGYAR NARANCS - LIBERÁLIS SZEMMEL - REPUBLIKON BLOG
Szerző: Madlovics Bálint
2017.08.05.


Botka hibázott, amikor hagyta, hogy ebből nyilvános vita legyen.

Leáldozóban az MSZP miniszterelnök-jelöltjének a csillaga. Eleinte úgy tűnt, hogy Botka a szocialista párt potens embere: rendelkezik egy világos, koherens üzenetrendszerrel, a népszerűsége elég magas és még a pártot is képes volt maga mögé állítani. Ma viszont már egyre kevesebbet hallunk a programjáról, a népszerűsége visszaesett, a párt kihátrálni látszik mögüle. Az elmúlt hetek hírei leginkább ez utóbbiról, illetve az MSZP-s belháborúkról szóltak: Botka egy interjúban hadat üzent a szocialisták soraiban megbúvó „árulóknak” és „kollaboránsoknak”, aminek a nyomán aztán az MSZP-sek nekiestek a szegedi polgármesternek a nyilvánosságban és – ha lehet hinni a sajtóértesüléseknek – nekiestek a háttérben is.

Öngyilkos stratégiának tűnik Botkától, hogy bő fél évvel a választások előtt nekiesik a saját pártjának, valójában viszont a konfliktus nem új keletű, és a folyamatok eme fázisában már nem is volt kikerülhető. Amikor Botka nyilvánosan megtámadta a pártját, az csak tünete volt egy hosszabb ideje húzódó és nem megfelelően kezelt, belső vitának. Ez a vita pedig nem más, mint a szövetségi politikákról szóló két, széles körben osztott narratíva harca.

Az egyik narratíva szerint Botka László személyében végre jött valaki, aki nem csupán kijelenti, hogy a 2013-14-es összefogás-stratégia megbukott, hanem le meri vonni a konzekvenciát is. Ez pedig nem más, mint hogy a baloldal korábbi képviselői hiteltelenek, és soha nem nyerhetnek többé választást, mert egyszerűen kizárt, hogy valaha is elegendő mennyiségű embert szólítanának meg. A baloldalnak be kell húznia legalább egymillió új szavazót, ez pedig – e szerint a narratíva szerint – nem lenne lehetséges, ha olyan végtelenül megosztó, s különösen a (kiábrándult jobboldaliakat is magában foglaló) bizonytalanok táborában elutasított személyek szerepelnének a listán, mint például Gyurcsány Ferenc. A volt miniszterelnöknek – megint csak e narratíva szerint – ezt kötelessége lenne fölismeri, és önszántából hátralépni, hogy egy a múlttal való szimbolikus szakítással hitelesített új baloldali politika révén végre esély legyen megnyerni a bizonytalan választókat, illetve 2018-ban – hegemón ellenzéki párttá válva – a választásokat is a baloldalnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése