A KONZERVATIVIZMUS ALAPKÉRDÉSEIRŐL

1000 A MI HAZÁNK BLOG
Szerző: HaFr
2017.08.18.

Természetesen a politikai ideológiák (valóságképek) nem haladhatók meg, viszont változik a tartalmuk. Maga a meghaladás vágya is egy ismert ideológia tkp. Marx óta, aki a hamis tudatot látta bennük. A konzervativizmus (gyakorlat és ideológia) egységét -- legegyszerűbben -- az alapkérdése biztosítja: hogy ti. "mi legyen a változással".

A változás rettenete először a természeti törvény megrendülésével és a politikai tömegmozgalmak (a francia jakobinizmus) megjelenésével érte el régi (teocentrikus, hierarchikus) világrend híveinek ingerküszöbét. Addig is voltak változások jócskán (Occam idealizmusa, reneszánsz, protestantizmus, polgárosodás, felvilágosodás), de az "öröktől" létező világrenddel szemben a XVIII. század végén halmozódott fel a paradigmatikus változás igénye. Ekkor jelent meg a politikai konzervativizmus is mint a változásra való reakció ideológiája, úgymond, a természetes és örök -- egyszersmind hagyományos -- értékek, röviden a szentség (a trón és oltár szövetségének és végső soron az Embernek a) védelmében, A konzervativizmus azóta sem szól másról, mint a e komplex, de fogyatkozóan elismert szentség védelméről.

A konzervativizmus tartalma és érvei persze maguk is változnak, ezért nevezzük mi ezt inkább csak alapállásnak, gyakorlatnak, beállítottságnak, nem pedig ideológiának. A máról beszélve a változás trendje és radikalizmusa is nyilvánvaló, ugyanakkor elég szerteágazó, és a konzervatívokon belül is különbséget tesz az, hogy a változások melyik csoportjára hogyan reagálnak. A migráció, a homoszexuális házasság, az elvallástalanodás, az abortusz, a feminizmus, a klímaváltozás, a jogkiterjesztés, "a tömegek lázadása", az állam és a korporációk térnyerése a szabad piac kárára stb. külön témák, amelyekhez az eltérő viszonyulás külön táborokat hoz létre a konzervatívokon belül is aszerint, hogy mit tartanak összeegyeztethetőnek az örök, természetes, vagy hagyományos értékekkel, amelyek -- szemben az azonnali vágykiéléssel és a szubjektív akarat tombolásával -- az embert emberré teszik. A reakciók ezekre az egyes változások (kénytelen) elfogadásától a teljes tagadásig terjednek, de a legfontosabb törésvonal a konzervatívok között mégis csak ott húzódik, hogy elfogadják-e (és milyen területeken) általában a progresszió tényét, csak a sebességét/mélységét akarva csillapítani a beláthatósága érdekében, vagy teljesen szembeszegülnek vele. (A tudatosabb konzervatívok megkülönböztetik a tisztán konstruált -- merőben fölösleges -- változásokat, a radikális változásokat és a "természetes", "logikus" változásokat. Ebből is látszik, hogy a konzervativizmus -- szemben a tradicionalizmussal -- reflektál a tárgyára, ti. modern eszme.)...

ITT OLVASHATÓ