- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Molnár Bálint
2017.08.29.
Aki ránézésre is, de a felületet megkapirgálva is pontosan az, aminek látszik. Egy elvtelen, szervilis, nyíltan vállalt tehetségtelenségét a mindenoldali, politikailag hasznos kapcsolataival kompenzáló, és ezeknek a gerincet nem igénylő kapcsolatoknak a hátán magasra kapaszkodott néphülyítő. Aki tökéletesen leszarja, hogy szétrohad körülötte minden. Ő híres akart lenni és kibaszott gazdag. Bejött. Akinek nem jött be, az meg példaképének tekinti Hajdú Pétert.
Pontosan ugyanolyan példakép ő a maga indokolatlanul méretes homokozójában, mint amilyen Orbán Viktor a maga műfajában. Akinél sajnos nincs alkalmasabb a placcon. Lehet, hogy a legocsmányabb trash-ben utazik, de ezt zabálja a nép, és ezt maximálisan érdemes kihasználni. Az elbaszott rendszerváltásban gyökerező igénytelenséget. Az éppen aktuális párkapcsolata révén a szocialistáknak köszönhetően 2002-ben fontos tévéssé lett Hajdú mára a fideszes holdudvarban talált Habony-féle jó ismerősöket. Ki emlékszik, kit érdekel? A lényeg, hogy most magabiztos impertinenciával beleröhög a pofánkba, hogy mégis mi a fasznak kellene egyezkednie egy olyan politikai hatalomnak, amelyik kétharmados bizalmat kapott a szavazóktól.
A rokkantak számára fenntartott parkolóhelyen keresztben parkoló őstulok, a szerencsétlen sorsokból és úgy általában az emberi nyomorúságból kacsalábon forgó várat építő erkölcsi hulladék (a közönség vastapsa nélkül ez nem ment volna) most azt magyarázza, hogy a jogkövetés a gyengeség jele, és aki nem él vissza a hatalmával, az egy szerencsétlen lúzer. Aki kvázi egypártrendszert hoz létre, mert megteheti, az joggal sikeres, a lehető legkicsattanóbb demokrácia pedig az autokrácia. Ahol a bokszkesztyűbe rejtett fejszével teljes joggal ki lehet ütni a puszta kézzel védekező ellenfelet. Ha olyan hülye volt, hogy ő nem rejtett el egy fejszét a bokszkesztyűjében, amikor megtehette volna.
Hajdú! Egy ország vezetésének semmi köze nincs egy cég vezetéséhez. A demokrácia pedig akkor sem bokszmeccs, ha a magadfajta tehetségtelen, ezért a mindenkori hatalomhoz dörgölőzni kénytelen tőről metszett talpnyalók szerint ez alapvetés. A harmatgyenge, de legalább lábszagú hasonlatodhoz: aki másokat meglopva veri agyon az ellenfeleit, az nem politikus, az maffiózó. Közönséges gazember.
A baj nem az, hogy te büszkén hirdeted az aberrált, bűzös disznóságaidat, hogy állandóan szaros a szád széle, hanem hogy erre kereslet van ma. Hogy te celeb lehetsz ma. Hogy az a tehetségtelen alak, aki teljesítmény híján a magánéletét erőszakolta rá egy egész országra, aki mindent megtett azért, hogy a bulvárfertőnek mindenről ő jusson eszébe, aki mindig megtalálta a gazdatestet, amelynek végbelében vígan eldagonyázhatott, most nagy pofával hirdeted, hogy a legsikeresebb demokrácia a diktatúra, és ez így van jól.
Ha jobban belegondolok, nem a te szégyened ez. Az Orbán-rezsim (és igen, bátran kijelenthetjük, hogy te vagy a bulvársalakmédia Orbán Viktora) egyik legnagyobb bűne az, hogy a magadfajta gátlástalan gazembereknek önbizalmat adott. Elhitette velük, hogy lehet, sőt természetes és hasznos köpönyeget forgatni, hol ide, hol oda dörgölőzni, a teljesítmény meg kurvára nem számít. Hogy el lehet vágni a másik ember torkát, mert a dzsungel törvényei mégiscsak felülírják a jogi/emberjogi handabandákat. Hogy az ősbunkóság és a szervilizmus elegye csodákra képes.
Ez az interjú mindent elmond erről az országról. Arról a mocskos, silány, színvonaltalan, igénytelen, és főleg embertelen mocsárról, amiben dagonyázunk. És igen, ha innen nézem, nincs alkalmasabb miniszterelnök-jelölt Orbánnál, és alig van alkalmasabb, minden hájjal megkent médiapióca Hajdúnál. Egy normális országban egyiküknek sem jutna rivaldafény. Itt királyok lehetnek. Akkor is, ha egyelőre még nem koronázta meg őket az istenadta. Egyelőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.