HOGYAN KELL SZERETNI EGY HAZÁT?

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Föld S. Péter
2017.08.21.

Ez itt, ami nekünk van, alapjában véve egy szerethető haza. Vannak persze rossz napjai, időszakai – kinek nincsenek.

„Elég, ha ugyanúgy szeretjük ezt a közös hazát, ahogy szüleink és azok szülei tették. Határtalanul. Mert a haza minden előtt”. Ezt mondta ünnepinek szánt beszédében Áder János augusztus 20-án.

Honnan tudja Áder, hogy a szüleink és azok (helyesen: az ő szüleik) szülei hogyan szerették ezt a hazát?

Jobban, mint mi? Rosszabbul? Hogyan kell szeretni egy hazát?

Nincs nekem bajom a szüleinkkel, sem az ő (nem azok) szüleivel. Bár nem ismertem az összes magyar szülőt és nagyszülőt, feltételezem, hogy jó emberek voltak, és bizonyára szerették ezt a hazát. Miért ne szerették volna? Ez itt, ami nekünk van, alapjában véve egy szerethető haza.

Vannak persze rossz napjai, időszakai – kinek nincsenek. De a haza azért is van, hogy legyen mit szeretnünk.

Az a legjobb, ha a szeretett haza viszontszeret bennünket. Nincs ez mindig így, voltak idők, amikor százezreket taszított el a hazájuk. Nem tetszett neki a származásuk, világnézetük. Pontosabban, nem a hazának volt baja az eltaszítottakkal, hanem azoknak, akik a haza képviseletében ilyen ügyekben eljártak. Uralkodtak élet, s halál fölött, ítéletet mondtak.

Hiába írta Radnóti Miklós a magyar irodalom legszebb hazafias versében, hogy „nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország” a haza nem volt vevő a költő szeretetére. A haza akkori urai úgy döntöttek, hogy ennek a hazának nincs szüksége Radnótira. Szerb Antal, Rejtő Jenő, Bálint György sem kellett nekik. Nagyon sokakra nem volt szüksége akkoriban a hazának, neves és névtelen személyekre. Olyanokra, akik halálukig magukénak tudták és szerették ezt a hazát...

ITT OLVASHATÓ