2017. augusztus 5., szombat

KANDÍROZOTT, MANDARINZSELÉ SZÍNŰ, ÁRAMVONALAS DEMOKRÁCIÁNK

CIVILHETES BLOG
Szerző: Prof. Dr. Lakatos Gyula
2017.08.05.


Szegény anyanyelvünk már csak arra lesz jó, hogy ne látszódjon ki belőle a mondanivaló.

A nemzetiszocializmus ellen közölt korabeli elemzések, pápai enciklikák (nem is egy volt) élesen rámutattak arra a kibékíthetetlen ellentétre, amely a Vatikánt és a demokratikus ellenzéket is attól a „világnézeti” rendszertől elválasztja. A tiltakozás különösen azok számára volt üdvözítő és figyelmeztetés, akik megbűvölten nézték azt a több-kevesebb szociális „jót” amit a diktatúra fel tudott mutatni! Sőt, még azoknak az elrugaszkodott lelkeknek sem ártott, akik a polgári demokráciák „sok hazugságának” felszámolása kedvéért a szélső jobboldalai, nemzeti szocialista diktatúrával is szívesen „kacérkodtak”.

Persze a Vatikánt, egy-két év múltán nem akadályozta a pápai enciklikák ragyogó erkölcsű szelleme, amelyekben elítélték a hitlerizmust, mert amikor eljött az ideje, megáldotta a pápa a világhatalomra törő, diktatúra fegyvereit.
Erre csak azt mondhatja az ember, iróniával, hogy a római pápának, mint Isten helytartójának nem tilthatja meg egyetlen földi halandó sem, hogy egyik napról a másikra okosabb legyen. Nyilván nem a várható haszon reményében, hanem a gonosz elleni háború erkölcsiségének megítélésében következett be a pápai szemléletváltás.

Érvelésük igen tetszetős: a parancsuralmi rendszerek, többek között a nemzeti szocializmus, nem irányulnak az emberi szabadságjogok ellen. Sőt, inkább értékessé, szociálissá, vagyis az önző, egoista „én” kényelmi és élvezeti igényeit meghaladó szellemiségre „nevelik” a népet. Érdekes, hogy ma is, egészen más szellemi dimenzióban, de értelmezés tekintetében megint annak az igazságnak a felismeréséről lenne szó, hogy az ember csak akkor lehet önmagát fejlesztő, gyarapító, ha nem önmagáért él. Jelképesen azt mondhatnánk, hogy az ember egy hatalmasnak látszó építkezési folyamattal jegyezte el önmagát: célja nem a felélés és a tékozlás, pazarlás, hanem a gyarapítás, az alkotás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése