2017. augusztus 10., csütörtök

KISZÁLLNI A NÉMET SZEXIPARBÓL

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő / P. Peitsch
2017.08.10.


„Kösz a halakat” – kezdte sztoriját (pontosabban annak újabb fejezetét) P. Peitsch, és aki követi valamennyire a blogot és olvassa a kommenteket, az már sejtheti, hogy ma nem fog unatkozni. És nem téved. Jöjjön tehát egy nem akármilyen út a németországi szexipartól Budapesten át a fekete-erdei konyháig!
„Mondják, egy váltás sosem egyszerű. Még egy sima kávémárkát tekintve sem. Aláírom. Hát még a szexiparból kiszállni! Na, az a nem semmi. Mert bár van rengeteg hátránya a melónak, egyetlen biztos pozitívuma mindig is meglesz. Az azonnali kápé. Rohadt motiváló bírt lenni, még nekem is, hogy a napi fixem mellé, egy 50-es azért összejött a pluszokból, jattokból.

Nem volt egyszerű anno a civil-polgári-tiszteséges-megbecsült társadalmi státuszomnál lejjebb adni, úgymond. Amikor jó egy évtizede úgy döntöttem, hogy Romániából Magyarországra költözöm... nos, az volt az első pofon, amit kaptam.

Felső-középosztálybeli család sarjaként, az ebből fakadó összes előnyt élvezve jó negyedszázadon át a mikrokörnyezetemben, egyik napról a másikra egy senki lettem Magyarországon, az „Anyaországban”. Egy niemand.

Akkor borultam ki utoljára eddigi életemben, egyik sírógörcs váltotta a másikat, aztán úgy döntöttem, nemcsak nekem tudnak beinteni, hanem én is meg tudom tenni ugyanezt, „Lófaszt, mama!” felkiáltással.

Ez még most is bassza a csőrömet. Ez van. Tuti, sosem felejtem el. Bár, ahogy most áll Magyarország, még hálás is lehetek…

Hogyan jutottam odáig, hogy német puff-hausokban legyek recis / türdame / hausdame? Megírtam már, majd a bloggazda belinkeli, ha szükségesnek tartja. Persze, most mindenki a sztorikra kíváncsi, mi? Nayaps. :D

Az, hogy a lányok lekötik a termineket, aztán tesznek rá megjelenni, például, már nem is sztori, hanem mindennapi rutin. Ezért van az, hogy néha „túlfoglalunk”, mint a szállodáknál, és 4-5-6 szobás házakra olykor 2-3-4-el több lány van. Ha nem sikerül valaki másnak lepasszolni őket a városban. (Aludtam én már a mosókonyhában is ilyen miatt. :DDD)

OK, akkor a sztorik. Kettő maradt meg bennem emlékezetesként:..


ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése