2017. augusztus 10., csütörtök

MÚLTUNK ÚTVESZTŐJÉBEN RAGADVA! - HAZUDJ ÖNMAGADNAK A MÚLTADRÓL ÉS BOLDOGTALAN LESZ A JELENED!

LELKIZÓNA BLOG
Szerző: kreatív.pszichológia
2017.08.09.


Előző írásomban bemutattam, hogy az ANG-ok (automatikus negatív gondolatok), hogyan tesznek boldogtalanná, hogyan fokozhatjuk hatásukat és azt is, hogyan szabadulhatunk meg tőlük. Az ANG-ok egy része a múltunkból származik, de a múlt más módon is hatást gyakorol a jelenünkre. Most lássuk a hat leggyakoribb pszichés mechanizmus közül -amelyekkel boldogtalanná tesszük önmagunkat - a másodikat: a múltunkat és ennek „kreatív felhasználást” érzelmeink befolyásolására.

„Bezzeg az én időmben!”

Tévhit, hogy a „bezzeg az én időmben” játékot csak idős emberek játszhatják, hiszen már a harmincasok is nyugodt szívvel elkezdhetik. A recept egyszerű. Válasszunk ki életünkből egy szakaszt, amelyről boldog emlékeink maradtak. Ez az esetek többségében a gyermekkor, vagy a fiatal felnőttkor, mert tény, hogy fiatalnak lenni nem olyan rossz dolog. Ezek után már csak egy torzított értékelésre van szükségünk: múltunkból válasszuk ki a boldog pillanatokat és hagyjunk figyelmen kívül mindent, ami rossz volt. Jelenünkkel tegyük meg ennek az ellenkezőjét. Az eredmény egészen egyértelmű lesz: akkor milyen jó volt MINDEN, most pedig MINDEN milyen borzasztó! Ez (is) kiváló módszer a szomorkás hangulat tartósításához, de van ennél pusztítóbb formája is a múlt megszépítésének.
Fele (sem) igaz?

Készítsünk egy hasonlóan felemás statisztikát egy szakítást követően: milyen szép volt minden, amíg együtt voltunk, most pedig! A problémák és konfliktusok a feledés homályába vesznek, vagy súlyosságuk értékelése változik meg: „Nem is értem, miért zavart annyira…”. Ha elég sok időt töltünk a hamis emlékképek világában, akkor a végén könnyen lehet, hogy a kibékülés, a párkapcsolat folytatása mellett döntünk (ha nem lehetséges, akkor alternatív megoldásként kereshetünk egy új, a korábbihoz hasonló partnert). Ez már a komolyabb önsors rontás kategóriájába tartozik, hisz nem egyszerűen csak sajnáljuk magunkat jelenünk elviselhetetlen kínjaiért, de aktívan teszünk is érte, hogy újabb kínokban legyen részünk
...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése