PUTYIN ÉS A JUDO? UGYAN MÁR!

BŐSZ ANETT BLOGJA
Szerző: Bősz Anett
2017.08.28.

Sok mindentől kiráz a hideg, ami Oroszország vezetőjét jellemzi, de attól leginkább, amikor judós szerepben látom. Vlagyimir Putyin sok mindent jelent: nemzetbiztonsági kockázatot, Magyarországon fel-alá járkáló, le nem kapcsolt orosz kémeket, módszeresen felszámolt sajtószabadságot, diktatúrát és más diktátorok támogatását, no meg jó valószínűséggel kalodába zárt magyar miniszterelnököt, aki úgy táncol, ahogy az orosz medve fütyül. Ez eddig sem szép és jó, de ami végképp gyalázat, hogy miféle imázs épül emellett a rengeteg gaztett mellett. Judósként, különösen szomorú egy ilyen embert judós szerepben látni. Gyakorlatilag minden egyes tette megcsúfolja a küzdősportolók, a harcművészek és a japán kultúra összes elemét...

...Putyin valódi arca

Putyin Oroszországában pont akkor halad el a nyílt utcán lelőtt politikai ellenfél mellett egy hókotró, amikor az a lehető legjobban kitakarja az áldozatot és barátnőjét a biztonsági kamera elől, lehetőséget teremtve arra, hogy a tettes zavartalanul meneküljön el a helyszínről. Putyin Oroszországában egy így lelőtt parlamenti képviselőre emlékező aktivistát úgy orrba lehet verni „mi van, nem szereted Putyint?” kérdéssel, hogy az napokkal később belehal sérüléseibe. Ez az Oroszország az, ahol polóniummal lehet megmérgezni az Orosz Állambiztonsági Szolgálat volt alezredesét, anélkül, hogy valaha fény derülne a tettes kilétére, de ugyanez az Oroszország az is, ahol ugyan már rács mögött vannak az egykori miniszterelnök-helyettes feltételezett gyilkosai, a szerencsétlenül járt Putyin-ellenfél szülei azonban azt mondják, szerintük, a bérgyilkosok megbízói sosem kerül majd kézre.

Ez az az Oroszország, amely úgy annektálta a Krími-félszigetet, hogy először felségjelzés nélküli katonák szállták meg a térséget, majd sikeresen fordította az Ukrajnában élő orosz kisebbséget a többségi társadalom és a nyugat-barát reformerek ellen, s miután már nagyságrendileg tízezer ember - köztük több ezer civil - életét követelték a kelet-ukrajnai harcok, végül, egy durván manipulált EBESZ-megfigyelőket kínosan távol tartó „népszavazáson”, az országhoz csatolta a nagyhatalmi játszótérré lett félszigetet. (Ritka manapság az olyan barbárság Európa közelében, ahol civilek rekedhetnek az ostromgyűrűben, de tudvalevő, hogy a szíriai gáztámadásokat követő, ENSZ BT-határozattervezetet, amely szankciókkal sújtotta volna az efféle embertelen fegyverek használatát, Oroszország - Kínával közösen - megvétózta. Nincs tehát új a nap alatt, a civil lakosság háborúban való védelme, az embertelen fegyverek tilalma és az emberi méltóság tisztelete mindig is távol állt Vlagyimir Putyintól.)

Ő az az ember, aki miatt összeomlott a szír tűzszünet, és aki számára emberek millióinak fájdalma, lakhatásának ellehetetlenülése, országának porig rombolása csak egy eszköz arra, hogy engedményeket csikarjon ki az Európai Unióból – miközben a vele szövetségben küzdő európai szélsőségesek az ő hibájából is elfajuló szír polgárháború elől menekülő emberek ellen keltett gyűlöletből erősödnek meg újra. Ugyanő az is, aki a „győzelem napját” nem lufikkal, vattacukorral, vagy a béke és a hosszú idő óta tiszteletben tartott sokszínűség fesztiváljával ünnepli, hanem interkontinentális, ballisztikus rakéták felvonultatásával, a Kreml árnyékában. Mindeközben olyan országot vezet, amelyben a lakosság 85 százaléka nem rendelkezik útlevéllel, kimaradt a globális versenyből (tehát a felzárkózás lehetőségétől esik el, jó valószínűséggel örökre), és ahol az állami média által beadott propaganda az, amely ezeknek a szerencsétlenül járt millióknak egyedül tájékoztatást nyújt a világ dolgairól, de még így is különös, hogy egy ilyen vezető nem veszít – a közvélemény kutatások alapján legalábbis töretlen – népszerűségéből.

Ha ezek után bárki komolyan gondolja, hogy jó, ha egy ilyen emberrel barátkozunk, legalább egyet tegyen meg: ne tisztelje benne a harcművészt. Mert ebben az emberben a judo szellemiségének szikrája sincs meg.

ITT OLVASHATÓ