2017. augusztus 8., kedd

SEBALD ÜRÜGYÉN DREZDÁRÓL

ÉLET ÉS IRODALOM FEUILLETON
- SZABADPOLC
Szerző: Schüttler Tamás
2017.08.08.


Könyvtárnyira tehető a drezdai szőnyegbombázás történetét, főként a szövetségesek szándékainak, motivációinak morális megítélését elemző hadtörténeti, etikai művek száma. Stratégiai szempontból ugyanis 1944 végére a háború sorsa eldőlt, mind az angolok, mind az amerikaiak, mind pedig a szovjet erők diadalmasan haladtak nyugatról és keletről Berlin felé. A városnak nem volt már különösebb hadászati funkciója, a környéken lévő olajfinomítókat, fontosabb hadiüzemeket 1944 augusztusától decemberig megsemmisítette a szövetséges légierő. A Luftwaffe 1944-45 fordulóján már nem jelentett komoly veszélyt az előrenyomuló szövetségesek és a szovjetek számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a Drezdától alig negyven kilométerre keletre lévő, a Neisse partján, a mai német-lengyel határon épült szintén jelentős építészeti értéket képviselő Görlitzet gyakorlatilag puskalövés nélkül foglalták el a szovjet csapatok, s ezáltal a Neisse-parti ékszerdoboz megmenekült a pusztulástól. Hasonlóan épen túlélte a háborút a német-lengyel-cseh határon fekvő Zittau és Bautzen történelmi központja is.

Amikor 1980 késő nyarán először az NDK-beli Drezdában a város központjának számító Neumarkton megláttam a Frauenkirche (Miasszonyunk temploma) romjait, még nem ismertem a templom történetét, csak azt tudtam, hogy az egyébként páratlan szépségű, bár némileg szürkének, kopottasnak ható téren szándékosan, mementóként hagyták ott a rommaradványokat. Aztán először az útikönyvből, majd később Drezda történetét ismerő emberekkel beszélgetve, utánaolvasva tudtam meg, hogy a Frauenkirchét 1945. február 13-áról 14-re virradó éjjelen a város eladdig elképzelhetetlen méretű szőnyegbombázásakor pusztították el az angol és amerikai légibombázók. Drezdának – ennek a gyönyörűséges Elba-parti Firenzének – a történelmi központja a földdel lett egyenlővé, s a falai között élő, a háború végén oda menekülőkkel együtt egymillióra tehető lakosa közül legkevesebb százharmincezer ember vesztette életét (más források akár kétszázezer áldozatot vélelmeznek). Eladdig elképzelhetetlen méretű bombázást említettem, holott megelőzően már szinte minden német nagyváros, köztük Frankfurt, Hannover, Nürnberg és München is hasonló méretű szőnyegbombázást élt át. Ám ezekben a városokban az épületek ugyan kisebb-nagyobb mértékben elpusztultak, de a polgári lakosságbeli áldozatok száma meg sem közelítette a drezdai halottak számát. Történelmi legendák egész sora látott napvilágot Drezda hatalmas méretű pusztulásának, az áldozatok nagy számának okairól. Állítólag a Luftwaffe gépei, noha a radarok jelezték a közeledő bombázórajokat, már nem vagy csak nagyon későn szálltak fel, s meg sem kísérelték a légtér megfelelő szintű védelmét. Sokak szerint Drezda elveszejtésével a Führer meg akarta büntetni népét, amely
 hűtlenül magára hagyta. Hitler ekkor már titokban az öngyilkosságára készült...

ITT OLVASHATÓ

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése