2017. augusztus 11., péntek

SZTÁLIN KEZDTE AZ ETNIKAI ALAPÚ TÖMEGGYILKOSSÁGOKAT

INDEX.HU
Szerző: Kolozsi Ádám
2017.08.11.


Százezres halálkvóták túlteljesítésében versengtek a Sztálin kegyeiért remegő parancsnokok, amikor a paranoia új szintre lépett a Szovjetunióban. A nyolcvan évvel ezelőtt, 1937 augusztusában eszkalálódó tömegterror gépezete a bolsevikok hagyományos bűnbakjai mellett a nemzetiségek ellen fordult. Etnikai alapokon mészárolták le az ellenségnek kijelölt csoportok tagjait. A Nyugat szinte semmit nem tudott róla, de itt, Hitlert megelőzve indult el az államilag szervezett tömeges népirtás a XX. századi Európában. Jezsovscsina, a tömeggyilkosságok gigantikus sztahanovista versenye.

Közelgő háborúról pletykált, az ítélet halál; kevés cukrot adott be, golyó általi halál, német-japán trockista ügynök, klerikális-nacionalista felforgató, szovjetellenes szabotőr, halál, halál, halál. A sztálini rémuralomnak több kirívóan kegyetlen éve volt, de mind közül a legborzalmasabb az 1937-38-as tömegterror ideje. Kedvelt kifejezés rá az erőszakorgia; aki ott volt és megmaradt, vagy mindörökké kiábrándult, mint Arthur Koestler, vagy megfogadta, hogy soha többé hasonlót sem, mint egy másik magyar író, Sinkó Ervin – hogy aztán az ötvenes években Sztálin legjobb tanítványai mégis ezeket a módszereket vegyék át a maguk szerényebb módján a koncepciós perektől a kuláküldözésekig.

A párton belüli leszámolások és a dübörgő léptektől és dörömböléstől való bénult rettegés a bolsevikokat is könnyen imára térítette, hogy Istenhez, az ördöghöz, vagy magához a nagy Sztálinhoz fohászkodjanak a túlélésért – hogy Kun Béla ezek közül mivel élt, nem tudjuk, mindenesetre nem jött be neki, egyike volt a Moszkvában kivégzetteknek. A nagy kirakatperek és a kommunista párton belüli leszámolások külföldön is nagy figyelmet kaptak. Arról azonban sokáig alig lehetett hallani, hogy a terror legtöbb áldozata nem közülük, hanem egyszerű emberekből, ha úgy tetszik, a dolgozó nép fiaiból, a munkás-paraszt állam proletárjaiból és kolhoz-parasztjaiból került ki. Ők voltak azok, akiket a szövetkezetesítés kudarcaiért, az éhezésért és általában a Szovjetunió bármilyen problémájáért bűnbaknak választottak, majd vagy a Gulágra száműzték, vagy hely hiányában inkább kivégezték őket.

Az NKVD 00447-es számú titkos rendelete a „belső ellenségek”: kulákok, papok, hívők, bűnözők kiiktatására vonatkozott, részben tehát megint ugyanazokat jelölték ki ellenségnek, mint 1930-ban. A helyi állambiztonsági szervek előre megszabott kvótákat kaptak, hány embert kell letartóztatniuk és kivégezniük. Az NKVD-t vezető Jezsov (róla nevezte el a népnyelv az egész terrorkorszakot jezsovscsinának) külön utasításba adta, hogy az ellenforradalmárok elleni harcban „inkább túl sokat, mint túl keveset”, a titkosrendőrség vezetői pedig egymásra licitálva kérték újra meg újra a kvóták emelését...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése