2017. augusztus 9., szerda

TOLDI TANODA

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. Ritók Nóra
2017.08.06.



A következő tanévünk lesz a hatodik. A tanoda munkájának eredménye világosan látszik a tanulmányi eredmények javulásán, hiszen az idén a kis faluban csupán egyetlen gyerek bukott, és, egyre jobb az ösztöndíjasok tanulmányi átlaga is, a feljövő kicsik pedig még ígéretesebben alakulnak.

Amikor a tanoda kezdődött, még a szülőkkel is küzdeni kellett, nemcsak a gyerekekkel, a szabályok kialakításáért és betartásáért. Kezdetben csak pár gyerek jött, ma már 30 fölött van az állandó tanodások száma, és 50 fölött a tanodatáborok idején. Foglalkoznak a legkisebbekkel, az ovisokkal, és felnőttekkel is, akik érettségire készülnek.

Az, hogy nem kötelező a gyerekeknek járni (ugyanúgy, mint a művészeti iskolába, ami tanulói jogviszonnyal járó, de nem tankötelezettséget jelentő a jogviszony), folyamatos kreatív munkára ösztönzi a pedagógusokat. Mert itt nem lehet azt mondani, hogy ha nem jössz, akkor megvonják a családi pótlékot, itt nem lehet átmenni hatóságba, itt egyszerűen jónak kell lenni, érdekes dolgokat kitalálni, megdolgozni a gyerek figyelméért, lelkesedéséért. Hogy jöjjenek.

Nos, ez sikerül is, és jönnek. Úgyis, ha nem kötelező. Jönnek az egyéni figyelemért, a szeretetért, az élményért. Várják. Szeretik. A tanulást is, mert játékos az is. “A tanodában az a jó, hogy mintha ott lennék az iskolában, csak nem olyan, mint az iskola.”- mondta az egyik tanodás gyerek. A rengeteg játék, ötlet mögött mindig tudatos pedagógiai szándék van, fejleszteni, hátrányt kompenzálni, motiválttá tenni. És persze ott van az ehhez rendelt pedagógiai felkészülés, ami kizárja a rutinból tanítás csapdáját. Mert minden az adott gyerekhez igazodik.

A tanodánkban, az évek során olyan tudás halmozódott fel, ami képes arra, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek fejlesztését sikeressé tegye. (Részletesebben itt lehet olvasni a tanoda munkájáról: http://ped2.hu/)

Most a döntéshozók új terve az, hogy a tanodákat normatív finanszírozással az oktatási rendszer részévé tegyék. Én ezzel alapvetően nem értek egyet. Nem azért, mert a tanodára nincs szükség. De van, nagyon is van. Sőt, mindig is lesznek lemorzsolódók, akiknek kell egy ilyen fajta segítség. De nem ilyen tömegeknek, mint akik most a magyar iskolarendszerben érintettek ebben. Most azért szükséges több, mert az oktatási rendszer nem jó, nincs esélykiegyenlítő funkciója, sőt, ma inkább mélyíti a társadalmi különbségeket. De nagyon fontos, hogy ennyi tanodára addig lenne csak szükség, amíg az oktatási rendszert nem tesszük alkalmassá arra, hogy minden gyereknek egyforma eséllyel alapozza meg benne a tudását. Ha az erre alkalmatlan iskolarendszer mellett beépítünk, normatív finanszírozással egy másikat, a tanodák rendszerét, és közben nem változtatunk az iskolarendszeren, akkor ez nem megoldja, hanem bebetonozza a problémát a rendszerbe. Szándékot pedig az iskolarendszer problémáit ez irányban is megoldó, annak egyenlő esélyeket adó átalakítására, ma nem látni. Nyomokban sem...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése