2017. szeptember 13., szerda

A MAGYAR MODELL SIKERE

ALAPBLOG
Szerző: Zsidai Viktor
2017.09.11.



...A magyar modell tehát egyrészt régiós összevetésben egyelőre csak igen gyengécske növekedést hozott, valamint a vágyott konvergenciát sem tudja belátható időn belül megteremteni, magyarán: semmiféle hozzáadott értéke nincs a standard, ortodox gazdasági modellekhez képest, sőt azok között a gyengébbek között van. Bár jó lenne, de nem találtuk fel a spanyolviaszt (ha feltaláltuk volna, akkor azt látnánk, hogy éves 2-3 százalékponttal gyorsabban növünk, mint régiós társaink, és gyorsan konvergálunk Európához, de nem ez történik).

Nagyon fontos, hogy igazi kegyelmi állapot van jelenleg a KEU-régió gazdaságaiban: Európa felszívta a fölös munkaerejüket a válságban, így nem omlottak össze az ellátórendszerek, mivel nem nőtt az egekbe a munkanélküliség, a munkanélkülieket (és a politikailag elégedetleneket) exportáltuk. Gazdasági migránsaik hazautalásai fenntartották a belső fogyasztást a nehéz években, most pedig az emiatt kialakult munkaerőhiány miatt létrejött egy nagyon erős bérkonvergencia, ami hatalmas lökést ad mindenhol a hazai béreknek, egyben belső fogyasztási boomot eredményez. Ilyen kedvező környezet nagyon régen nem volt a régióban, és hacsak nem jön valami váratlan, ennek hatása akár évekig kitarthat (növekvő fogyasztás–növekvő beruházás–magasabb adóbevételek–jobb költségvetési helyzet–alacsonyabb adók–több elkölthető jövedelem–növekvő fogyasztás, és vissza az elejére). Mindez kb. addig tarthat, amíg elérjük a portugál–görög átlagos bérköltségeket, amikorra elveszik az olcsó bérekből/árakból adódó versenyelőnyünk, s amikor ez megtörténik, akkorra kábé elfogy az EU-s pénz is, és kiderül, hogy mire képes a hazai gazdaság saját lábán állva (nagyjából 2020-22 között valamikor). Ez még igen távol van, 3-4 éven át tartó 10%-os bérnövekedés is belefér addig. A magyar gazdaság növekedése tehát várhatóan folytatódik, de nem a magyar modell miatt, hanem annak ellenére, amely láthatóan nem hozott többletteljesítményt versenytársainkhoz képest, sőt.

Összevethetjük persze a hazai 2010-17 közötti 24%-os növekedést a megelőző hét év gazdasági növekedésével is: 2003-10 között 39%-ot nőtt a magyar gazdaság, úgy hogy abban benne volt a 2008-9-es válság is. Akkor nem voltak EU-s pénzek, volt viszont helyette abnormális költségvetési költekezés/eladósodás és lakossági svájci frank hitel mánia (nagyjából hasonló nagyságrendben, mint az EU-s pénzek, ezzel egy korábbi írásomban foglalkoztam) tehát a két időszak összevethető, mindkettőt külső pénzek okozta hátszél segítette. Az elmúlt 7 év növekedése ezek fényében sem kiemelkedő, és igencsak megkérdőjelezhető, hogy az EU-támogatások nélkül mekkora növekedés lett volna. Én már korábban, több cikkben leírtam, hogy a hazai növekedési potenciál hátszél nélkül nem sokkal magasabb 0-nál (maximum 2%), de szerencsére most számos hátszelünk van: erősödő Európa, EU-s támogatások, nagy KEU-bérkonvergencia, és ebből adódó fogyasztási boom. Sajnos amikor ezek kimerülnek, akkor viszont valószínűleg ismét jön a 7 szűk esztendő. Addig is élvezzük ki a fellendülés éveit, és örüljünk a magyar modell sikerének!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése