2017. szeptember 2., szombat

CSELEK ÉS GÁNCSOK

GÉPNARANCS
- BANÁNKÖZTÁRSASÁG BLOG
Szerző: Lendvai Ildikó
2017.09.02.


Ha már nálunk van a Putyin-vizittel egybekötött cselgáncs-világbajnokság, megpróbáltam kicsit belemélyedni a dologba.

De be kellett látnom: hülye vagyok hozzá. Mármint a cselgáncshoz, bár Putyin sem piskóta. Azt sem tudtam igazán méltányolni, hogy ezen a vb-n új szabályokat teszteltek, például, hogy „az egy mérkőzésen elért két vazari nem ér ippont”. Ha nem, hát nem, gondoltam, és hanyagolva a szótárazást, továbbléptem: „Az eddig jukónak értékelt akciókat vazarinak kell ítélni”. Nem tudom, miért jó ez, ha az a bizonyos vazari úgysem ér egy nyavalyás ippont se, bármit is jelentsenek e rejtélyes szavak. De mindegy, ha mostantól annak kell ítélni, én aztán nem állok a haladás útjába. Végül is a politikában, sőt az igazságszolgáltatásban is számos dolog van, amit újabban másképp kell megítélni, mint régen. Itt van mindjárt a lopás vagy a választási csalás esete.

Annyit azért megértettem a dzsúdó fogásaiból, hogy az egész emlékeztet a politikára. Nekem különösen tetszik az „o-szoto-guruma” (na ugye, valami azért csak ragadt rám!), amikor is az ellenfél két lábát egyszerre rúgják ki. Szakasztott így cselekedett a kormány, amikor a migránspárti sorosbrüsszel képében jelentkező ellenfélnek egyszerre két lábát, a civil szervezeteket és a CEU-t is kirúgta. A győzelemhez, mint olvastam, egyébként is az kell, hogy döntsd fel a riválisod, vágd hanyatt, vagy nyakát leszorítva kényszerítsd rá, hogy fuldokolva ő maga adja fel. Ezt a politikában demokratikus választási versenynek hívják. Nem tudom, hogy a cselgáncsban pontosan mit jelent a „söprés”, de nagyon ígéretesen hangzik, amikor az útmutató szerint a harcos „söprést végez. Gyorsan kell végrehajtani.” Erről a gyors söprésről hosszan tudnának mesélni a médiában vagy a közigazgatás területén...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése