2017. szeptember 28., csütörtök

EGY ARANYHAL EMLÉKEI

HUPPA BLOG
Szerző: SZELE TAMÁS
2017.09.28.


...Az eredeti írásban van egy olyan mondat, miszerint „In 2015, more than a million migrants and asylum seekers entered Europe via the Mediterranean and the Balkans.” Vagyis: „2015-ben több, mint egymillió migráns és menedékkérő érkezett Európába a Földközi-tengeren és a Balkánon keresztül”. Ami igaz is, csakhogy ez a mondat múlt időben van, kedves uraim, nem jövő időben! Ez egy múltbéli eseményt említ, nem a jövőre nézve tesz javaslatokat! Azért nem ártana legalább kicsit megtanulni angolul, miniszterelnök úr, ilyen nagy fiú, és még mindig keveri a múltat a jövővel, ráadásul nem csak ebben az esetben… hát hiába tanult Oxfordban? Vagy azokat a tanulmányokat pont ebben az esetben ne is emlegessük?

A kilencmillió forintot hiába is keresem, legfeljebb a költségvetési részből lehetne valahogy levezetni, osztással-szorzással, viszont az épp nem a menekülők segélyezéséről szól, hanem a válság kezelésének költségeiről. Egy szó nincs benne enyhébb büntetésekről, egyáltalán a nemzeti konzultáció többi szamárságairól sem.

Nincs, nem erről szól.

Akkor tehát nem is ez lenne a Soros-terv?

De igen, mondja a kormány, és nekem is gyanús, hogy erre a cikkre akarják ráhúzni a „terv” meghatározást, mert ahogy ennek is hét pontja van, úgy a konzultációs kérdéscsoportnak is, csak éppen az egyiknek az égegyadta világon semmi köze nincs a másikhoz.

Mármost akkor ez azt jelenti, hogy nekünk rém- és tündérmesékről kéne konzultálni.

Az egy dolog, hogy a kormány az összes tagjával egyetemben nem tud angolul, már amikor nem akar, mert ha kell, akkor igenis tud – de miért gondolják azt, hogy mi sem tudunk? Aki bolond, az konzultáljon szemenszedett valótlanságokról, akinek van egy szikrányi ép esze, vissza ne küldje a paksamétát.

No, akkor ugye én itt és most bebizonyítottam, mit hazudik a kormány, miben hazudik és milyen mértékben teszi. Tetszik tudni, mi lesz ennek a következménye?

Eltalálták: a világon semmi.

Aki kedveli a kormányt, gondolkodás nélkül fog ikszelni, aki nem kedveli, gondolkodás nélkül dobja majd ki a borítékot, és aztán ezek az emberek néha ölre mennek egymással. De ehhez már semmi köze Soros György nem létező tervének.

A Soros-konzultáció nem Sorosról szól, nem is valamiféle tervről, hanem egy pozitív viselkedés-lélektani megerősítést csikar ki a kormány híveiből, újabb hűségesküt, amiről azt hiszik, valaki, valahol név szerint feljegyzi nekik, és remélik, hogy tesz majd az aktájuk margójára egy piros pontot. Azt is hiszik, hogy ha válaszolnak a konzultációs kérdésekre, akkor egy esetleges népszavazáson is kötelező lesz részt venniük, mert ha nem, számon kérik rajtuk.

Kérem szépen: senki nem jegyez fel semmit. A kormánypárti szavazók nagyjából alig kevésbé vannak letojva kormányunk részéről, mint az ellenzékiek. Árnyalatnyi különbséget látok csak. Nem érzelmi alapon kéne válaszolni vagy kihajítani a levelet, hanem tájékozódni kéne előbb a kérdésben, eredeti forrásokból, ha lehet, többől is – de ez reménytelen.

Itt a tények meg kell hátráljanak az indulatok előtt.

Itt egy alig több, mint egy évvel megjelent, a magyar sajtóban bőséggel elemzett, közismert és bárki által elérhető cikkről azt lehet állítani, hogy terv.

Itt, kérem, a lócitrom is francia krémes. Vagy fordítva, ahogy tetszenek parancsolni.

Itt minden érzelmi alapon dől el, és aki még gondolkodik, az is lassan belehülyül az össztársadalmi hisztériába.

Ahogy én is. Leírtam a fentieket, annak dacára, hogy tudom: a világon semmit sem fogok velük megváltoztatni, minden megy a maga kihisztizett útján, legfeljebb engem fog majd pár marha cseszegetni egy darabig.

Most mondják meg: nem vagyok én hülye?

Dehogynem.

Csak nem akkora, amekkorának néznek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.