2017. szeptember 24., vasárnap

FELJEGYZÉSEK A PELENKÁZÓ MELLŐL 1-2. RÉSZ

TÖRÖK MONIKA BLOGJA
Szerző: TÖRÖK MONIKA
2017.09.20. és 22.


1. rész:

Egy hónaposak az ikrek, szépen fogyunk az apjukkal a kialvatlanságnak köszönhetően, bár rajta még látszanak a striák :)
Mozgalmas hónap volt.

Előtte persze még mozgalmasabb volt az élet.
Amikor jó pár évvel ezelőtt kitaláltuk, hogy - akár kései szerelem, akár nem, akkor is világrengető szerelem - szeretnénk közös gyereket, elkezdtünk járni mindenféle intézményekbe.
Mert bármilyen baromi jól tartom magam, azért én sem vagyok már fiatal.
Viszont minden rendben volt nálunk, a pasi csodapasi, hát, nekem volt ez-az, gerincsérv, magas vérnyomás, koleszterin, szívritmus-zavar, meg ami még kellhet ebben a korban.
Nem kockáztatok sajtópereket, nem mesélem el, mely klinikákon és hányszor jártunk.
Nem mesélem el, milyen vihogtató jelenetek is voltak egy-egy ilyen vizsgálatkor.
Nem mesélem el, mennyire hülyének nézik az embert ilyen helyeken - baromi sok pénzért.
Nem mesélem el, milyen érzés, amikor az embert hónapokig turbózzák fel hormonálisan, hogy mennyire fáj, amikor naponta háromszor kell szurkálnia magát az embernek.
Nem mesélem el, hogy a legszigorúbb diéta mellett is mekkorára hízik az amúgy szilfid nőszemély.
Nem mesélem el, milyen érzés, amikor kiveszik a nőszemélyből az alapanyagot, milyen belegondolni, hogy most eresztik össze az apuka anyagával, milyen érzés várni, hogy mi van, milyen érzés, amikor azt mondják, hogy de hiszen ez tökéletes, visszatesszük, anyuka, oszt hordja ki, ha bírja.
Azt sem mesélem el, mert nem akarok pereskedni, pedig minden dokumentum a kezünkben van, milyen érzés, amikor órákig vár az ember a visszaültetésre, majd az utolsó utáni pillanatban közlik vele, hogy ja, mégse.
Nem mesélem el, mire gondol az asszonyállat, amikor brutális nővérkék tépik-húzzák a katétereket belőle.
Nem mesélem el, hány évünk van benne.

Azt mesélem el, hogyan lehet ezt gyengéden...


2. rész:

...Még egyszer mondom: szóljon, aki még szeretne profitálni a gyerekeimből, megállapodhatunk, van hat belőlük.
Majd rablunk másikat, darab darab.

Számlát tudunk adni, ha szervkereskedelemről volna szó, de akkor beleszámoljuk majd az egyetmi éveiket, a ruházkodásukat, a lakhatásukat, a sok átvirrasztott éjszakát mellettük, amikor kanyarósak vagy akármilyenesek voltunk (a rabszolgákra vigyáz az ember, ugye), kicsit feláras a zeneiskolai végzettség és a nyelvtudás, de hívjon most, megállapodhatunk.

Egyébként meg mindenkinek a kurva anyját, aki nem képes örülni annak, hogy Adél és Dániel színesíti a világot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése