2017. szeptember 26., kedd

ITT AZ IDEJE MEGÁLLÍTANUNK BRÜSSZELT

KARVALYOK FÖLDJE BLOG
Szerző: Karvalyok Földje
2017.09.25.


Politikusaink és haverjaik nagyságrendekkel szegényebbek lennének az uniós támogatások nélkül.
Vajon egyszer megtudjuk, valójában hány milliárdot buktak az adófizetők az uniós projekteken? És arra fényt derít bárki is, melyik döntési pozícióban lévő politikus (meg a strómanja, rokona, haverja, beosztottja) mennyit is tett ebből zsebre?
Kizárt dolog, hogy annak idején aki kitalálta a szegényebb régiók gazdagabbak általi finanszírozását (felzárkózás elősegítését) az gondolta volna, hogy ezzel egy olyan országot, mint Magyarország valójában romlásba dönt. Bármi is volt a szándéka, az csak minimális százalékban valósulhatott meg – egyszer talán még korrekt, tényeken alapuló elemzések még azt is bebizonyíthatják, bizony gazdaságunk jobb helyzetben lenne, ha egy fillért sem kaptunk volna odakintről.
Mi is a gond?
Először is, a beáramló pénz csak nagyon kis hányada jutott el oda, hogy tartósan szolgálja a GDP emelkedését. Az, hogy letérkövezünk egy teret, majd pár év múlva újra, mert nem tetszik a mintája (valójában az új polgármester feleségének térkőgyára van, kell a megbízás), a fejlődést nem igazából segíti, főleg ha a polgármester feleségénél a túlszámlázásból realizálódott haszon horvátországi nyaralóban vagy éppen ausztriai panzióban realizálódik. A csókos kivitelező nem forgatja vissza a hasznot a saját cégébe, minek? Még a legsilányabb termékét is felszívja a kapcsolati hálón keresztül kapott munkák tömege, az ezeréves gépek is jók, amíg ki nem lehelik a lelküket, az innováció csak valami misztikus maszlag, ahogy a termelékenység növelésére és termékfejlesztésre sincs szükség amíg a férj a mézesbödön közelében tartózkodik. A sokszoros haszonnal eladott ócska térkő garantálja, hogy a cég normális piaci viszonyok között még véletlenül se legyen piacképes, aztán ha majd kiesik a pikszisből a polgármester, lehúzzák a rolót, kész, ennyi volt, így működik a selyemzsinóros társadalmunk.
Ha valaki konkrét példát szeretne, ott van a sárazsadányi vízi központ, ami mára már az enyészeté, pedig az installáció nem is olyan régen 60 millióba került a 240 főt számláló faluban. Az, hogy valaha hozott-e akár egyetlen forint hasznot az ott élőknek, arról biztos van, akinek van fogalma, mindenesetre nem olyan adat, amely könnyen elérhető lenne bárhol is. Ahogy az is kérdéses, valaki kiszámolta-e akár egyszer is, mennyibe kerül a vízi központ éves fenntartása, netalán mi van akkor, ha jön egy komolyabb árvíz, ki és miből állja a javítás költségét? Ami ugyebár mégsem tekinthető vis maiornak egy olyan létesítmény esetén, amelynek már a nevében is ott van, vízi központ. Azonban a szemérmetlen pénzpazarlásnak ezzel még nincs vége, épült itt sok más is hasznos dolog is, például
  • kerékpáros cross pálya 6,35 millió Ft
  • magaslati fejlesztőpark 18,739 millió Ft
  • ügyességi kerékpáros tanpálya 15,15 millió Ft
  • mozgáskorlátozottak számára is elérhető képességfejlesztő játszópark 5,334 millió Ft.
Mindez egytől egyig olyan fejlesztés, amely egy normális országban úgy vonzaná a turistákat mint légypapír a legyet, de Magyarország ugyebár nem normális ország. Sőt. Nálunk az ilyen fejlesztések szupertitkosak – még a Wikipédia Sárazsadány oldalán is csak a református templom szerepel, mint látnivaló, semmi más. A sarazsadany.hu sem fecseg sokat, mi is történik messze Budapesttől a Bodrog partján, utoljára 2013 októberében tettek fel hírt az oldalra, akkor is csak azért, mert egy uniós pályázat ezt megkövetelte. De nézzünk a szívünkbe, vajon kátyús, tengelytörő úton, kiszolgáló létesítmények (WC, büfé, esőfogó, stb.) és személyzet hiányában van olyan ultra kalandkedvelő család, amelyik elzarándokolna a világ végére? Valószínűleg még annak is több haszna lett volna, ha a munkanélkülieknek építenek egy nappali melegedőt meg kiglancolják a nyugdíjasklubot...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése