Szerző: BUJÁK ATTILA
2017.09.10.
...– Ha már a változásoknál tartunk, amikor 2015 nyarán elindult Európa felé a tömeges népvándorlás, a termékeny félhold jutott eszembe, ahonnan a menekültek többsége érkezett. Öntől tanultuk: Mezopotámia története néphullámok megszakítatlan áramlása. A történelem a vándorlások története.
– Más a migráció és más a menekülés. Mindig vannak és lesznek vándorlások. Olyasmi persze sosem létezett, amiről Beöthy Zsolt a millennium mámorában álmodott, hogy a kacagányos honfoglaló lovasok a Kárpátok bércein szemlélik leendő hazájukat. A vándorlások oka prózai. Élelem- vagy vízhiány, demográfiai kiegyenlítetlenség, klimatikus változás. Olyan helyek vonzása, szívó hatása, ahol a körülmények kedvezőbbek. A vándorlás hosszú távon mégis nyugvópontra jut. Nem fegyveres hódításról beszélek, most sem erről van szó. Az újonnan érkezők alkalmazkodnak a helyi körülményekhez, de nem lehet, nem szabad megkívánni tőlük identitásuk teljes feladását. Nem adták fel sem a magyar törzsek egykoron, sem a zsidók. 2015-ben a magyar kormánypropaganda a menekülést a közel-keleti vagy afganisztáni háborús pokolból bevándorlásnak próbálta beállítani, pedig senki sem Magyarországra akart jönni.
– Európának ebben a pillanatban hatalmas a felelőssége.
– Ez így igaz, és ez valóban nem „köz-liberális duma”, hanem a történész nézete. Mert a gyarmatbirodalmak rendszerét fölszámolhatták, a Szovjetunió megszűnése után a szovjet típusú gyarmati kormányzás eltűnt, de eddig még nem sikerült megteremteni ezekkel az országokkal az önfenntartás és az egyenjogú együttműködés feltételeit. Ez még hátravan.
– A népvándorlási pánik a politikai manipuláció hatékony terepe.
– Még az 1990-es évek elején egy bibliai tárgyú cikkem fölé írtam címként: Bezárkózás a nemzeti hagyományba. Komoly visszhangja volt, és inkább kritikai, de nem hittem volna, hogy húsz év múlva is ebben a pocsolyában taposunk.
– Rosszabb állapotban van Magyarország, mint 1992-ben?
– Igen, ezt nagyon komolyan állítom. A mássághoz való viszony tekintetében nagyjából azon a szinten, mint a harmincas évek közepétől 1945 februárjáig, a zsidótörvények korszakában volt. A magyar társadalom lelkileg van felheccelve az idegenek ellen, és ez a fülledt, bundás indulat bármikor, bárki ellen mozgósítható. Ez volt az érzelmi alap arra, hogy 1944 nyarán Munkácson a gettóba zárt zsidók elszállításakor a lakosság megrohanta otthonaikat, széthurcolta a dunyhákat, székeket, ócska lábosokat. Néhány helyen a deportáló menet mellett a bámész tömeg a Himnuszt énekelte, fütyült, tapsolt. Mindez le van fotózva, le van írva. Nem mondom, hogy mindenki így tett, azt sem mondom, hogy „ilyen a magyar nép”. Csak azt mondom, ez történt. Egy adott pillanatban ők jelentették a magyar népet. Tavaly az Ab Ovo Kiadónál megjelent könyvemben, amelynek címe Holocaust, az előszót (2015. szeptember 1-jén!) ezzel zárom: „Most a kormánypolitika ismét kiszabadította a palackból az idegengyűlölet szellemét, kiengedte a társadalmi térbe. És (…) 1944 ismeretében tudjuk, tudnunk kell, repül a nehéz kő…”
– Ez komor vízió. Miközben persze ne tagadjuk azt se, léteznie kell civilizált megoldásnak a migráció kezelésére.
– Ezt a lehetőséget kívánta 2015 őszén a magyar kormány megtorpedózni. Először mesterségesen feltartóztatták a menekülő tömeget, hogy sokkolják a véleményalkotó pesti közeget. Itt a veszély, ezek a borostás, csapzott emberek házaitokba fognak beköltözni. Ahogy az asszír eposzban mondja Istár: felhozom az alvilágból a halottakat, többen lesznek, mint az élők. Ez az uszítás hozzájárult ahhoz, hogy ma pánikszerű idegenellenesség jellemzi a magyar társadalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.