2017. szeptember 19., kedd

MIÉRT LÉPJÜNK BE AZ EURÓÖVEZETBE?

KAPITALIZMUS BLOG
Szerző: Ansinn
2017.09.18.


Eleinte évekig viccelődtünk azon, hogy az euró bevezetésétől mindig pont négy évnyire vagyunk. Azután beletörődtünk, hogy egyelőre semmi remény rá. Közben tönkrement párezer devizahitelt felvett család, cég. Hibáztattak hitelfelvevőt, bankot, brókert, anyacéget és háttérhatalmakat és a búrt, a búrt a búrkalappal. Egyvalakit nem: a magyar államot.

Azt, aki abban a hitben tartotta a hosszú lejáratú hitelek felvevőit, hogy pár év múlva – az aktuálishoz közeli árfolyamon, +/- 10%-ról volt szó – úgyis belépünk az eurózónába, és ezzel megszűnik az árfolyamkockázat. (A svájci frank vs. euró árfolyam drasztikus elmozdulására senki nem számított.) Azután kormányváltás jött, a programot törölték, a forintárfolyam meg arra szolgált, hogy gyengülésével a Magyar Nemzeti Bank csinos nyereségre tegyen szert, amit kivihetett alapítványaiba, és azok – emlékszünk, mert felejthetetlen – így elvesztették közpénz jellegüket.

A rövid történelmi összefoglaló azért kellett, mert most hirtelen megint fellobbant a vita: érdemes-e lecserélnünk a forintunkat euróra. A Polgári Világ nevű új párt aláírásgyűjtése indította el. Persze, rögtön tudni lehetett, hogy ez nem népszavazási kérdés – ennyit a politikai hozzáértésükről -, de a témát mégis felkapta a közbeszéd és a szakma. Itt egy ellenző és itt egy támogató vélemény a komolyabbak közül.

A dolog azután Jean-Claude Juncker unió helyzetét értékelő szeptemberi beszéde miatt komolyra fordult. Az Európai Bizottság elnöke – sok fontos kijelentés mellett – arról beszélt, hogy szeretné, ha 2019-re minden uniós tagország csatlakozna az euróövezethez. Erre ismét lendületet kapott nálunk az euróvita.

A nézetek alapvetően akörül csapnak össze, hogy az önálló monetáris politikáról történő lemondás mennyire hátrányos Magyarország számára, illetve, hogy milyen árfolyamon – erős, vagy gyenge forinttal – célszerű-e meglépni a bevezetést, ha meglépjük. A részletekbe nem mennék bele, akit az ilyesmi érdekel, az úgyis követi.

Amire felhívnám a figyelmet, az az, hogy minden nézet szerint a különféle monetáris és fiskális politikai eszközök megfelelő kombinációja – az ún. optimális policy mix – teszi lehetővé, hogy a gazdaság szereplői versenyképességüket megőrizve, esetleg javítva lépjenek be a közös pénz zónájába, hibák esetén viszont szörnyű vég vár rájuk. És persze minden nézet képviselője pontosan tudja, hogy csakis az ő általa javasolt megoldás lehet nyerő. Igen, mintha csak kedvenc képregényünk elevenedne meg, csupán a ruhák és az eszközök mások, a gondolat ugyanaz.

Ennyi okos, magas makroelméleti tudás mellett én csak igen óvatosan merek belecincogni a vitába. De mégis megteszem. Optimális valutaövezetek meg külgazdasági versenyképességi mutatók vizsgálata, meg az eurózóna mint politikai értékközösség szemlélete közben mintha kissé elsikkadna, hogy mire is való a pénz. Pedig sokan tanultuk azt a bizonyos öt funkciót....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.