Szerző: jotunder
2017.09.06.
A legszomorúbb persze az lenne, ha konzervatív értelmiségit próbálnék játszani. A konzervatív értelmiségi lét ugyanis nem elhatározás kérdése. A konzervativizmushoz egy élet munkája kell, ki kell fejleszteni az ízlést, a jó értelemben vett előítéletességhez pedig olyan olvasottság kell, aminek a gondolatától is megijedek. A konzervatív értelmiséginek fel kell építenie magát, a liberálisnak könnyebb, neki ott van a metódus.
A matematika egy őskonzervatív tudomány, mi nem megértjük a tudományunkat, hanem megszokjuk (von Neumann) és erre néha egy élet bizonyul kevésnek. Egy matematikus saját nyelvet fejleszt ki, hogy a reménytelenséggel szembenézzen, és ez hasonlatos ahhoz, amit Pascal javasolt Descartes- tal szemben a világ megértésére. A konzervatív nem megérti a világot, hanem megszokja. Ehhez viszont nagyon jó képességekre és tudatos szellemi önépítésre van szükség.
Azért nincs magyar konzervatív értelmiség, mert azok, akik kiválasztattak arra, hogy a magyar konzervatív értelmiségi elitet képezzék, nagyon gyenge képességű emberek, akikben a kiépítettség szikrája sincs meg. A tipikus magyar "konzervatív " publicista pedig egész egyszerűen egy iskolázatlan sutyerák, lásd Heti Válasz (és ők azért Raymond Aronok a gajdics-huth-féle fasiszta tahókhoz képest).
A nyugati konzervatív értelmiségieknek nincs kisebbségi komplexusa a liberálisoktól. Ők nem a privilégiumokat féltik, hanem a kultúrájukat. A magyar "konzervatív" elitnek nincs kultúrája, az életük élménye, hogy Kötcsén együtt tunkolhatják a csirkepaprikást a Németh Szilárddal.
Ma valószínűleg a Lukács -tanítvány Vajda Mihály a legkiemelkedőbb magyar konzervatív entellektüel. Ez az az ellentmondás, ami nélkül a magyar értelmiségi szcéna nem érthető meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.