2017. szeptember 23., szombat

MONDD, TE KIT VÁLASZTANÁL? - A LEHETSÉGES KOALÍCIÓK NÉMETORSZÁGBAN

KETTŐS MÉRCE BLOG
Szerző: Langowski Judith
2017.09.23.


A mostani választási kampányról már rengetegen írták, hogy unalmas. Martin Schulz szerint például Merkel kampányától be lehet aludni. De ha megnézzük a lehetséges koalíciókat, akár még egész váratlan, izgalmas dolgok is kijöhetnek.

CDU-SPD, kereszténydemokrata-szocdem – 36+22 százalék


Bár matematikailag egy effajta koalíció több, mint lehetséges, ezt a konstellációt már szinte senki sem akarja. Leginkább azért, mert már a Merkel-korszak is egy „nagykoalícióval” kezdődött, és már mindenkinek a könyökén jön ki. Olyannyira nem újdonság, hogy már 1966 és 1969 között Kurt Georg Kiesinger (CDU) kancellár és Willy Brandt (SPD) alkancellár alatt is ki lett próbálva a modell – bár akkor még csak vészmegoldásként, érdekházasságként tekintettek rá.

Ha visszaemlékszünk, Merkel egy bizalmatlansági indítvány után lett kancellár 2005-ben, ezzel leváltva Gerhard Schrödert, az addigi szociáldemokrata kancellárt. Mivel sem az addigi SPD-Zöld koalíció, sem a hagyományos CDU-FDP (kereszténydemokrata-liberális) partnercsapat nem ért el elég mandátumot ahhoz, hogy egyedül vágjon neki a kormányzásnak, így a CDU-nak a másik nagy gyűjtőpárttal kellett újra összeállni.

Merkel regnálásának 12 évéből 8 évig volt nagykoalíció: 2005-2009-ig, illetve 2013-2017-ig. Mind a választók, mind a „mindörökké juniorpartner” SPD nagyon remélik, hogy szeptember 24-e után megváltozik a kormánykoalíció.

A mostani választási kampány alatt Martin Schulz, az SPD kancellárjelöltje, teljes mellbedobássál tolja azt a narratívát, hogy ő bizony kormányozni fog (vagy legalábbis akar). Vagyis, ha nagykoalíció lesz, akkor az csakis az ő vezetése alatt lehet. Belőle nem lesz „junior”. A felmérések szerint viszont, az SPD támogatottsága egyre esik, a 23%-ot is csak nehezen fogja elérni, a CDU pedig még mindig tartja a 36%-ot. A nagykoalíció tehát lehetséges, de csakis CDU-dominanciával, bármiről is álmodozik Schulz.

Két oka is van annak, hogy mind a nagy pártoknak, mind a német demokráciának fontos lenne a nagykoalíció leváltása. Egyrészt egyre inkább összemosódik a két nagy párt identitása és politikája. A baloldali „juniorpartnerről” a koalíciós évek alatt egyre inkább lekopott a baloldaliság és az elszántság. Másrészt a hosszú nagykoalíciók alatt erősödnek meg igazán a szélsőséges tendenciák a demokráciában, mint ahogy ezt az AfD példája is mutatja. Ausztriában még világosabb ez az összefüggés, ahol 1945 óta a 72 évből 42-ben nagy koalíció kormányozta az országot, miközben a szélsőjobbos FPÖ mára már a parlamenti képviselők majdnem egy negyedét teszi ki (nem is beszélve arról, hogy majdnem köztársasági elnököt állított).

De lássuk, mik a további lehetőségek:...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése