Szerző: MG
2017.09.16.
A megjelent keresztény értelmiségieket Latorczai János, az Országgyűlés kereszténydemokrata alelnöke üdvözölte. Ő a "mohamedán terjeszkedés" kapcsán Moháccsal példálózott, majd a szokásos toposzokat felelevenítve az erős hitbéli alapokról, a védőbástya-szerepről, az identitását vesztő Nyugatról, vészharangkongatásról és hasonlókról beszélt. Számomra új elem volt Voltaire és a felvilágosodás hibáztatása a keresztény szemlélet visszaszorulásáért: a gondolatmenetet ismerem, de nem gondoltam volna, hogy 2017-ben bárki a 18. század előtti időket sírja vissza.
Következett Erdő Péter bíboros, aki nem kevesebbet, mint a keresztény Európa fogalmát próbálta meghatározni, ezért az államalapítás idejére és keresztény kereteire visszatekintő történelmi áttekintést tartott. Ezután arról beszélt, hogy régen a vallás a közélettel hivatalosan is össze volt kapcsolódva, a vezetők vallásosak voltak. De a kereszténységnek ma is számos jele van Európában: a keresztény templomok, a keresztnév, a hétnapos keresztény naptár a vasárnappal (lám, a francia forradalom tíznapos naptára mily gyorsan megbukott). És ilyen jel a házasság intézménye meg a tízparancsolaton nyugvó morális rendünk is. Ma pedig új megoldásokat kell találni az új kihívások között...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.